Az idei nyár drasztikusan eltér a korábban már lassacskán megszokott forró, aszályos nyaraktól. Az idei évben a hőség ugyan nem maradt el, de a nyár folyamán lehullott csapadék szinte teljesen a mediterrán vidékeken megszokott rend szerint alakult, illetve még azt is túlszárnyalta. A Medárd napja környékén hullott hatalmas esőzéseket a nyár folyamán még több, durva csapadékhullásokkal járó esőzés követte.
A szélsőséges mértékű és mennyiségű nyári csapadék közvetlen pusztító hatásairól a médiából már mindenki értesülhetett. Sajnálatos módon ugyanakkor vannak a nyári esős periódusoknak (főleg azok túltengése esetén) olyan növénykórtani jellegű mellékhatásai, amelyek akár a jövő évi termésre is döntő hatással lehetnek. Ez főképp az egyes gyümölcskultúrák esetében okozhat súlyos problémákat.
A csapadékos, esős nyár elsődlegesen a szüret idején okozhat jelentős problémákat a gyümölcsösökben. A már növekedésre képtelen, érett termések a hirtelen lehullott sok csapadék hatására felrepedhetnek, amely utat nyithat a gyümölcsmonília (Monilia fructigena) fertőzésének. A klasszikus, céltáblára emlékeztető, gyűrűs rajzolattal sporuláló kórokozó mellé gyakran felzárkózik csonthéjas kultúrákban a csonthéjas monília (Monilia laxa), valamint a szürkepenész (Botrytis cinerea) is. A gyümölcsök rothadását okozó gombák fellépését a gyümölcsösökben dolgozó gazdák, növényvédelmi szakemberek általában ismerik is, és ha lehetőség nyílik rá, akkor védekeznek is ellene.
Ugyanakkor a csapadékos nyári időjárás egy sor olyan, a lombozatot támadó kórokozónak is kedvez, amelyek elszaporodva súlyos lobkártételt és nyári lombhullást is okozhatnak. Almásokban pl. ilyen kórokozó az alma varasodás (Venturia inaequalis) is, de ez a betegség csak igen ritkán okoz teljes mértékű lombveszteséget a nyár folyamán.
A csonthéjas gyümölcsfajok közül a cseresznyét és a meggyet veszélyeztető blumeriellás levélfoltosság ugyanakkor nem ilyen „gyümölcsös barát” kórokozó, ha elhatalmasodik a fertőzés, akkor a meggy- és cseresznyefák augusztusban akár a teljes lombtömegüket elveszíthetik. Mivel ez a kórokozó a gyümölcsöt nem támadja meg, így igen sok gazdálkodó amolyan másodlagos, odafigyelést nem igazán igénylő kórokozóként tartja számon. Pedig ez a kórokozó a soron következő év során súlyos mértékű termésveszteséget képes okozni úgy, hogy a közvetlen összefüggést közte és a terméskiesés között nem lehet észrevenni.
A gyümölcsfák döntő hányadában a nyári időszak a rügyek differenciálódásának időszaka is. A gyümölcstermő fák ilyenkor a tápanyagokkal, valamint asszimilátákkal való feltöltöttség függvényében alakítják ki a vegetatív és generatív rügyek arányát. Ez határozza meg a soron következő évben a virágok mennyiségét és ezáltal közvetve a termés nagyságát is. Ha a nyári lombveszteség miatt kimerül a fa, akkor a rügydifferenciálódás során durván vegetatív oldalra tolódhat el, azaz alig lesznek rajta a következő évben virágrügyek.
Ezzel a közvetett, de esetlegesen durva mértékű kártétellel sok gazdálkodó nem számol. Néhányan szinte még örülnek is neki, hogy a záró lemosó kezelést (ha egyáltalán gondolkodtak valami effélében) már a nyár folyamán meg lehet tenni, és nem kell várni akár október végéig. Ez súlyos hiba, mivel a gyümölcsfák élettani leromlásához vezet, amelyet a későbbiekben más, gyengültségi kórokozók megjelenése is követhet.
A blumeriellás levélfoltosság alapvetően egy könnyedén leküzdhető kórokozó. Ivaros alakja (Blumeriella jaapii) a lehullott lombbal telel át és a tavasz folyamán a lehullott leveleken képződő lapos, csésze alakú apothéciumaiból szórja az ivaros úton képződött aszkospórákat. Ez a primer fertőzési folyamat akár másfél hónapos is lehet és sikeressége döntően a szél- és csapadékviszonyok függvénye. Esős, szeles tavasz során erős fertőzés is kialakulhat, amelyet általában azért a más kórokozók (pl. a csonthéjas monília) elleni védekezések a szüretig hatásosan kordában tudnak tartani. A megfertőzött levelek fonákán kialakuló acervuluszokon a nyár során folyamatosan képződnek a gomba ivartalan alakjának (Cilindrosporium padi) konídiumai, amelyek csapadékos időjárás esetén akár 2 hét alatt a teljes lombozatot elfertőzhetik. A fertőzés igen gyakran lentről felfelé terjed, hiszen a primer fertőzési gócok, az áttelelt leveleken levő apothéciumok a talajon helyezkednek el.
A kórokozó számára tehát a csapadékos tavasz ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a csapadékos nyár. Ugyanakkor a blumeriellás levélfoltosság nyári – nyár végi elszabadulásához a nedvesebb évjáratokban döntő mértékben hozzájárul az, hogy a szüret után a cseresznye- és meggyültetvények növényvédelmére igen sokan még minimális gondot sem fordítanak. Ez súlyos hiba, amelyet a kórokozó a jövő évi termés megvámolásával büntet.
A blumeriellás levélfoltosság ellen jelenleg hazánkban rengeteg gombaölő készítmény használata engedélyezett. Mivel a fungicidek iránt meglehetősen érzékeny kórokozóról van szó, a védekezés kulcsa nem a készítményválasztásban keresendő, hanem abban, hogy egyáltalán ismerjük fel a kórokozót és még a nyári lombkárosítás elején védekezzünk ellene.
Ne hagyjuk magukra a gyümölcsösöket a szüret után!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.