A régi szüretek végén olykor megkötözték a gazdát, vízzel öntötték le a szőlőkoszorút vivő munkásokat, a bálban pedig szőlőtolvajokra vadásztak. Aki ügyesen lopott, akár még jutalmat is kaphatott.
A szüreti mulatságokhoz olyan furcsa szokások kapcsolódtak, amelyek közül ma már sokat csak néprajzi leírásokból ismerünk. Pedig egykor a szőlő betakarításának éppen ezek voltak a legjobban várt pillanatai.
Megkötözték a gazdát, aztán megvendégelték
A 18–19. századi uradalmi szőlőkben a szüret utolsó napján a munkások szőlőhajtással kötözték meg az uraság karját. A tréfás szokás a szüret befejezéséhez kapcsolódott, és rendszerint a gazda ünnepélyes köszöntése követte.
A szüretelők verses rigmusokkal fordultak az urasághoz vagy a vincellérhez. A köszöntőkben nemcsak dicsérték a gazdát, hanem a fukarságát is szóvá tehették. A szőlőszedés utolsó napján tehát olyan tréfák is belefértek, amelyeknek a hétköznapi munka során aligha lett volna helyük.
Az ünnepléshez ajándékozás is társult. A legszorgalmasabb szedők például kendőt kaphattak, a gazda pedig étellel és borral vendégelte meg a munkásokat. A birkapörkölt és a pogácsa után következhetett a végzéstánc, amely a közös munka lezárását jelentette.
Aki a szőlőkoszorút vitte, könnyen bőrig ázhatott
A szüret végén a munkások szőlőkoszorút készítettek, amelyet ünnepélyesen vittek ki a szőlőből. A koszorú nem feltétlenül a ma ismert, kör alakú dísz volt. Fából vagy fémből készült vázra aggatták a szőlőfürtöket, így olykor gúla vagy piramis formájú alkotás született.
A fürtök mellé búza, szalag, sőt borosüveg is kerülhetett. A feldíszített koszorút vállon vitték a szüretelők, miközben énekelve vonultak a mulatság helyszínére. A koszorúvivőknek azonban nem ártott felkészülniük egy váratlan meglepetésre.
A szüreti szokások között ugyanis a vízzel való leöntésük is szerepelt. Ez a tréfás mozzanat a szüret végét kísérő ünneplés része volt, bár nem minden borvidéken zajlottak ugyanúgy a szokások.
Piros ruhás bábut vittek végig Tokaj-Hegyalján
A szüreti felvonulások egyik legkülönösebb alakja a tokaj-hegyaljai baksus volt. A piros ruhába öltöztetett, kitömött bábu egy kis hordón ült, kezében lopótököt tartott, és így vitték végig az ünnepi menetben.
Nevét Bacchusról, a római boristenről kapta, de a néprajzi leírások szerint a két alak között nincs szoros összefüggés.
A felvonulásokon más, ma már szokatlannak ható szereplők is megjelentek. A kötözőasszonyt például gyakran női ruhába öltözött férfi alakította, mellette medvetáncoltató, vándorárus és különféle maskarás figurák is feltűnhettek.
A tréfálkozók olykor liszttel töltött harisnyával suhintották meg a felvonulókat vagy a nézelődőket, máskor kormot kentek az arcukra. A szüreti menet így nemcsak ünnepi felvonulás, hanem tréfákkal és alakoskodással kísért közösségi esemény is volt.
A szüreti bálban szabad volt lopni, de csak ha nem kapták el az embert
A szüreti bál egyik legkedveltebb játéka a szőlőlopás volt. A báltermet szőlőfürtökkel díszítették fel, a legnagyobb fürtöt pedig feltűnő helyre akasztották. Ezt az éjszaka folyamán megpróbálhatták ellopni, vagy a mulatság végén kisorsolták.
A szőlőt a csőszlegények és csőszlányok őrizték. A vendégek igyekeztek észrevétlenül megszerezni egy-egy fürtöt, a rajtakapott tolvajokra pedig játékos bíráskodás és pénzbírság várhatott.
A csongrádi szüreti bálokról fennmaradt történeti beszámolók szerint a szőlőlopás valóságos versennyé is válhatott. A csőszök jutalmat kaphattak az elfogott tolvajok után, de még a legtöbbször lopó vendéget is díjazhatták.
A játékos lopás az ismerkedésre is alkalmat adott. A csőszlányokhoz odalépő legények beszélgetést kezdeményezhettek, miközben a lányoknak továbbra is őrizniük kellett a rájuk bízott szőlőt.
Volt idő, amikor még a törvénykezés is szünetelt a szüret miatt
A szüret egykor a települések életét is jelentősen befolyásolta. A 16–17. században a szüreti időszakra a törvénykezést is beszüntették.
A szőlő betakarítása ráadásul sokáig nem az egyes gazdák által szabadon megválasztott időpontban kezdődött. A 19. század közepéig a szüret tényleges kezdetét hatóságilag határozták meg, és a borvidékeken hagyományos kezdőnapokhoz is igazodtak.
Tokaj-Hegyalján például Simon-Júda napja, október 28-a számított a szüret hagyományos kezdetének. Az Alföld egyes részein ennél korábban, Szent Mihály napja körül kezdték a munkát.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
