Szeptember második hetében egy országon átvonuló hidegfront véget vetett a nyárnak. Csapadék áztatta az alaposan kiszáradt talajt, így a repcével elvetett vagy vetésre váró területek kellő mennyiségű nedvességet kaptak a gyors és egyöntetű keléshez. Másutt a talaj átnedvesedése kedvezett a jobb minőségű talajmunkák készítésének.
Az aratásra váró napraforgónak ugyan nem jött jól a csapadék, de a tányérbetegségeknek még kevés ideje volt a felszaporodásra. Erősebben fertőzött területeken most még a fehérpenészes (szklerotíniás) tányérrothadás mértéke nem haladja meg az 5 százalékos szintet. Hasonló nagyságrendű a szürkepenészes (botrítiszes) tányérok száma. A növények gyors felszáradása esetén az aratás kezdetéig nem tud növekedni a fertőzés, de több átnedvesedés károsan hat a termés minőségére, valamint nagyobb lesz a termésveszteség. A makrofominás szártörés miatti veszteségek ott növekedhetnek, ahol a megerősödő szél ledönti a beteg növényeket, és a betakarítógépek nem képesek learatni azt. Az ütemes aratás utáni gyors és jó minőségű száraprítás megkönnyíti az őszi kalászosok vetése előtti talajmunkákat.
Friss kukoricamoly fertőzést már csak csemegekukorica táblákon lehet találni, de ott elterjedt technológia a kártevő elleni védekezés, ezért nem magas a kártétel. Takarmány céljából termesztett területeken viszont általánosan magas a fertőzés, nagyon sok a csőkártétel is. Újabb fertőzés már nem várható, de a hozzá társult gyapottok-bagolylepke kártétel együttvéve sokfelé igen magas. Elegendő volt a szeptember eleje óta lehullott csapadék, hogy máris találjunk néhány fuzáriummal fertőzött kukoricacsövet. További esők feltétlenül erősíteni fogják ezt a folyamatot, ezért kísérjük figyelemmel a fertőzés alakulását, szükség esetén inkább kezdjük korábban az aratást.
Miközben már több helyen elvetették az őszi káposztarepcét, még most is igen sok az elhanyagolt repce árvakelés. A növényeken a nyár folyamán felnövekedett egy kártevő generáció, mely csak a frissen kikelő repcére vár. Az ilyen táblák szomszédságában még a rovarölő szerrel csávázva elvetett növények sincsenek biztonságban az áttelepülő kártevőktől. Elemi szükséglet lett volna az árvakelések korábbi felszámolása a fertőzési lánc megszakítása érdekében. Ha ez elmaradt, számolni kell a korai fertőzés veszélyével, és fel kell készülni a többszöri védekezésre.
Ugyanez a veszély leselkedik a nyár folyamán elhanyagolt kalászos gabona tarlók irányából a hamarosan elvetendő őszi árpára és búzára. Az árvakeléseken már most jelentős a levélfoltosság, a lisztharmat, a rozsda és a levéltetű fertőzés.
Még van lehetőségünk az ilyen állapot felszámolására.