A tudósok egyetértenek abban, hogy jelenleg a marokkói mezőgazdaság számára az éghajlatváltozás jelenti a legnagyobb kihívást. Ezzel azok a szakemberek is egyetértenek, akik a helyszínen küzdenek az éghajlatváltozás okozta nehézségekkel.
Az állandó aszály, az égető vízhiány és a szélsőséges időjárási viszonyok az ország jelentős részén károkat okoznak, főként a Souss Massa régióban, ahol a hőmérséklet tavaly augusztusban 50,4 fokos történelmi csúcsot döntött, felperzselve a szántóföldeket, és késleltetve a marokkói vetés megkezdését.
Az egyre rosszabb éghajlati viszonyok miatt felerősödnek azok a hangok, amelyek az üvegházas termesztési modell újragondolását és az üvegházak korszerűsítésének következő szakaszába való átlépést sürgetik. Ez a kényes kérdés már régóta napirenden van, ám mindig elnapolják.
A termesztők szerint a marokkói paradicsomágazatra jellemző gazdasági instabilitás mellett az ilyen, kétséges megtérüléssel fenyegető beruházások nemigen vállalhatók. De mi van akkor, ha a termesztőknek nincs más választásuk? Samir Belhouari, a marokkói Horti Sud eszközszállító vállalat vezérigazgatója válaszolt erre a kérdésre.
„Marokkóban, és különösen a Souss Massa régióban a legszélesebb körben használatos üvegházak az Almeria típusú Kanári-szigeteki üvegházak, amelyek az esővíz összegyűjtésére szolgáló ereszcsatornákkal vagy azok nélkül működnek” – mondta Belhouari.
Ezek az üvegházak azonban nem tudnak alkalmazkodni a jelenlegi klimatikus viszonyokhoz, hiszen elérték a korszerűsítésük határait. Az új éghajlati adottságok és a nagyobb országok termesztőinek arra irányuló törekvése, hogy az év 12 hónapjában folytathassák a termesztést, szükségessé teszi az átállást az újabb üvegház-modellre, amely jobban alkalmazkodik a zord időjárási viszonyokhoz és egyaránt alkalmas a téli és a nyári termesztésre.
„A problémát a gazdasági korlátozások is megnehezítik, mivel a jelenlegi termesztési modell nem teszi lehetővé az új beruházások nyereséges megvalósítását, ugyanakkor azok a termelők, akik elmulasztották ezt a befektetést, végignézték, ahogy a földjeiket felperzseli a hőség – folytatta Belhouari. – A hőséghullám tetőzésekor Souss Massában az üvegházakban a hőmérséklet 3 napon keresztül nappal elérte a 70 °C-ot, éjszaka pedig a 45 °C-ot, így komplett paradicsom- és zöldségparcellák perzselődtek fel.”
A Horti Sud valamivel a kanári-szigeteki üvegházak és a high-tech üvegházak között (amelyeket a gazdasági modell nem tud támogatni) egy köztes modellt kínál.
„Olyan korszerűsítéseket kínálunk, mint az árnyékolóhálók vagy a párásító rendszerek – magyarázza Belhouari. – Az árnyékolóhálókat az üvegházak fölé feszítjük, így csökkentjük az erős napsugárzás okozta terhelést, ami csökkenti a hőmérsékletet az üvegházakban, de közben a fotoszintézishez szükséges fénysugarak elnyelésével befolyásolja a terméshozamot is.
A párásító rendszer vizet permetez az üvegházak belsejébe, amely elpárologva csökkenti a hőmérsékletet. A vizet megszűrik, 5 bar nyomás alá helyezik, és a növények fölé telepített fúvókákhoz vezetik. A berendezés elsősorban a víz túlnyomása miatt fogyaszt energiát, ám mivel a rendszert évente legfeljebb egy hónapig használják, ennek költsége elhanyagolható, ha összehasonlítjuk az egész növénykultúra során alkalmazott öntözés költségeivel.”
„Ezek a megoldások elegendőnek bizonyultak a hőséghullám következményeinek ellensúlyozására – összegezte Belhouari. – Azok a termelők, akik közepes technológiai megoldásokat alkalmaztak, meg tudták menteni a növényállományukat. A legfőbb korlát azonban továbbra is a párásításhoz szükséges vízkészlet biztosítása maradt.”
