A vízigényes eper- és burgonyatermesztés részleges korlátozásának tervéről röppentek fel híresztelések Alsó-Szászországban. Valóban pazarolják a vizet a háztáji termesztők?
A klímaváltozás, globális felmelegedés negatív hatásait ma is nap mint nap érezhetjük a bőrünkön. A nyári, alkalmanként 40 fok feletti kánikula, az erdőtüzek, a vízhiány, a patakok, folyók kiszáradása rendkívüli intézkedéseket követelhetnek meg a közeli jövőben.
Németországban röppent fel a pletyka, hogy a zöldek a háztáji epernevelés betiltását javasolják, elsősorban azért, hogy elejét vegyék a lakosságot sújtó vízhiánynak. A drasztikus elképzelés szószólójának Christian Meyert, Alsó-Szászország környezet-, energia- és klímavédelmi miniszterét tartják, aki már korábban is felszólalt érzékeny témákban, például a glifozát hatóanyag betiltása mellett.
Az eper, sőt a burgonya is azért vált állítólag szálkává a szemében, mert ezek a növények rengeteg öntözést kívánnak. A Szövetségi Zöldség-Gyümölcs Bizottság (BOG) ugyanakkor óva int az elhamarkodott lépésektől, mert ezek veszélybe sodorhatják a helyi élelmiszerellátást. A problémát természetesen maguk is érzékelik, de a „hamis összehasonlításokra” alapozott azonnali tiltások helyett inkább közös megoldáskeresésre szólítanak fel.
Németországban 14 500 hektárt tesz ki a földieper termőterülete, ami az összes mezőgazdasági hasznosítású földek 0,1 százalékát jelenti, vagyis elhanyagolható mértékű. Ezek elsősorban tavasszal igényelnek jelentősebb öntözést, és az alsó-szászországi gyümölcstermesztők szerint a növény vízigénye alacsonyabb, mint Európa más részein. 1 kg eper előállításhoz mindössze 16 liter víz szükséges, szemben például a spanyolországi 79 literrel.
A megoldás tehát nem a tiltásban rejlik, hanem a hatékonyság növelésében. Az energiát új, még takarékosabb öntözési technológiák kifejlesztésére kellene fordítani, valamint az ipari víz és a tengervíz hasznosításának kiterjesztésére. Rövid- és középtávon a tározók kapacitását is indokolt növelni.
(Fotó: ArtActiveArt/Pixabay)
