A madarak a kárt nemcsak azzal okozzák, hogy az általuk elfogyasztott mennyiség szüretkor tömegveszteséget okoz, hanem azzal is, hogy ide-oda belecsipegetnek a gyümölcsökbe, sokkal többe, mint amit meg is esznek.
A környezetünkben élő madarak közül soknak természetes táplálékai közé tartoznak a gyümölcsök. Az erdőkben, erdősávokban, parkokban a galambok, rigófélék, seregélyek és más fajok egyedei gyakran egészítik ki táplálékukat vadon élő gyümölcsfajok termésével, például vadcseresznyével, vadmeggyel, ősszel bodzával, galagonyával, kökénnyel. Ide sorolható a díszfaként ismert nyugati ostorfa csonthéjas termésének fogyasztása is.
A gyümölcsültetvényben ezt a tevékenységet nem nézzük jó szemmel, hiszen mi szeretnénk leszüretelni és értékesíteni a termést. Ez gyakran a madarakkal nincs megbeszélve, így konfliktusba kerülünk velük. A lédús gyümölcsök érett termését sokféle madár szívesen csipegeti, és ezzel kárt okoznak nekünk, termesztőknek. Kajszi-, őszibarack-, szilva-, körte-, almaültetvényekben szüretkor a terméseken előfordul, hogy csipegetés nyomait fedezzük föl, ami azt jelzi, hogy a közelben fészkelő feketerigó is kíváncsi volt, hogy kezdődhet-e már a szüret. Ez kisebb bosszankodásra ad okot, de nemigen teszünk ellene semmit. Az igazi nagy károkat, gazdasági veszteséget a seregélyek okozzák a cseresznyeültetvényekben. Ez ellen már tennünk kell valamit, nem nézhetjük tétlenül, hogy elúszik a bevétel. Ugyanúgy, mint a szőlőkben, a cseresznyeültetvényekben is érésekor inváziószerűen, tömegesen jelennek meg a seregélyek. A kárt nemcsak azzal okozzák, hogy az általuk elfogyasztott mennyiség szüretkor tömegveszteséget okoz, hanem azzal is, hogy ide-oda belecsipegetnek a gyümölcsökbe, sokkal többe, mint amit meg is esznek. A sérült gyümölcsökön megtelepszenek különböző gombás betegségek kórokozói és egy rothadási folyamat indul meg a fán. A megcsipegetett gyümölcsök leve ráfolyik a még ép szemekre is, beszennyezve azokat.
Változatos madárriasztási módszerek
Időközben sokféle módszer alakult ki a madarak elriasztására. Ezek valamilyen hang- vagy fényeffektuson alapulnak, vagy pedig feltűnő, színes, mozgó tárgyakat helyezünk ki, amiktől a madarak félnek.
A hangos riasztók egyszerű példái a kereplők, amikkel a telet is elűzhetjük busójáráskor, hogy mihamarabb érkezzen a tavasz. Korszerűbb formái a puskalövést imitáló, bizonyos időközönként durranó hangot adó szerkezetek. Ezek egy ideig hatásosak, de idővel hozzászoknak a madarak, és kifigyelik, hogy a hang ellenére nincsenek igazán veszélyben. A közelben élőket és az ültetvényben dolgozókat viszont az őrületbe tudják kergetni ezek a hangok. Amerikában egy olyan elektronikus eszközt fejlesztettek ki, amely száznál többféle hangot tud kibocsátani a madarak elriasztása céljából. Részleteket a http://birdgard.com internetes oldalról tudhatunk meg. Például azt, hogy a kibocsátott hangok egy része a ragadozó madarak hangját utánozza, ezen kívül sok olyan más hangeffektus programozható be, amelyektől megijednek és odébbállnak a hívatlan látogatók, de az embereket nem zavarja. Napelemmel készülő változata is van, amelyben nem kell akkumulátort cserélni.
1. ábra: A „táncoló szörny” (A szerző rajza)
A kihelyezett tárgyak közül a hagyományos madárijesztők készítésének már évszázados hagyománya van világszerte. Ezek a különböző ember formájú figurák azt próbálják imitálni, hogy a gazda ott van, és elhessegeti a kertjébe betolakodókat. A madarak hamar megszokják, és előszeretettel pihennek meg rajtuk. A ragadozó madarak formáját mintázó figurák kihelyezése hatékonyabb, főként, ha magasan, a fák koronája fölött helyezzük le, és a szél folyamatosan mozgatja őket. Két magas pózna közé kifeszített kötélre fölfüggesztett nagyméretű műmadár fél-egy hektár területről sikeresen elriasztja a seregélyeket, amíg meg nem szokják. A fák koronaszintje fölött kifeszített huzalokra színes, fényes szalagokat, hangot adó fémlapokat, tükröket is aggathatunk, amiket a szél folyamatosan mozgat. Ezekkel is megpróbálhatjuk elriasztani a madarakat, de idővel hozzászoknak.
A vizuális riasztás egyszerű eszköze az „ijesztő gömb”, ami nem más, mint egy strandlabda méretű léggömb, amire a sólyom kitátott csőrét mintázó grafikát festettek. Seregélyek és rigók ellen hatásosnak bizonyult, és sokfelé alkalmazzák világszerte.
A madárijesztők új generációjának tekinthetők azok a szerkezetek, amelyeket mostanában Amerikában sikerrel alkalmaznak, és magyarul talán táncoló szörnyeknek nevezhetnénk (1. ábra). Nálunk is láthatók helyenként ilyenek, reklám célokra használják egyes üzletek előtt, hogy fölkeltsék a vásárlók figyelmét. Egy vékony, rugalmas műanyag fóliából készült csőről van szó, rajta kétoldalt két kar is található, amelybe alulról egy kompresszor szakaszosan levegőt fúj be, amitől az egész folyamatosan mozog, bólogat. Az ültetvényekben használatos táncoló szörnyek nagyobbak, mint a reklám céljára szolgálók, gyümölcsfa méretűek, feltűnő színűek, és ijesztő arckifejezést is festenek rájuk. 4-5 hektáronként egy-egy ilyen szörny nagyon hatékonynak bizonyult a madarak elriasztására. A gazdák és a környéken lakók is megkedvelték ezeket a furcsa figurákat, kezdenek idegenforgalmi látványossággá válni. Van ahol még nevet is adtak nekik. Energiaellátásukat árammal vagy gázzal lehet megoldani. Ha környezettudatosak vagyunk, használhatunk napelemeket. Azt is vizsgálják, hogy az őzek és a mezei nyulak elriasztására is alkalmasak-e, mert ha igen, akkor télire is érdemes őket az ültetvényben hagyni. A kemény tél és a hóesés persze nem biztos, hogy jót tesz nekik.
Egyes amerikai gyümölcs- és szőlőültetvényekben idomított ragadozó madarakat használnak a gyümölcsöket dézsmáló madarak elriasztására. Ezek közül az Aplomando-sólyom (Falco femoralis) vált be legjobban. Ez az Amerikában őshonos ragadozó madár 1-2 éves idomítás után jól használható erre a speciális feladatra. A szüreti időszak alatt a solymász, aki pénzért, szolgáltatásként végzi ezt a munkát, napközben kint tartózkodik a helyszínen néhány idomított madárral, amelyek naponta többször őrjáratot tesznek az ültetvényben. Az Aplomando-sólyom nemcsak a fák között cikázik, hanem a fák koronájában is végigsuhan. Ez sikeresen távol tartja a szarkákat, seregélyeket, rigókat és más fajokat, amelyeknek a gyümölcsökre „fájt a foguk”.
A madárkár megelőzése céljából hálóval is letakarhatjuk a fákat. A szőlőültetvényekben ez jól bevált, a gyümölcsfák azonban nagyobb méretűek, nehezebb a takarást megoldani, de nem lehetetlen. A fákra közvetlenül fölhelyezett hálók nem biztos, hogy a legjobbak, mert a madarak a fa külső részén lévő gyümölcsöket elérik, sőt a háló még segít is nekik megtelepedni a fán. A legkorszerűbb, intenzív cseresznyeültetvények jégeső ellen védőhálóval, és eső ellen védő fóliatakarással is föl vannak szerelve. Ha a fák fölötti takarást minden oldalon meghosszabbítjuk a földig, teljes egészében megoldottuk a madárkár elleni védelmet. Ehhez persze gondosan és szakszerűen kialakított, rendszeresen metszett, kisméretű fákra van szükség. A hálóknak mindig épeknek kell lenni és a földig kell érniük, mert ha egy madárraj bejut a háló alá, akkor nagy baj van.
A Good Fruit Grower magazin idei márciusi száma számol be arról, hogy a legjelentősebb amerikai cseresznyetermesztő körzetekben a madárkár miatti terméskiesés a korábbi években rendszeresen 10-20 % körül volt. 2012-ben több egyetem munkatársai a termesztőkkel összefogásban egy fejlesztési programot kezdtek el a probléma megoldására. Kísérleti és üzemi ültetvényekben a lehető legtöbb hagyományos és új madárriasztási módszer hatékonyságát vizsgálják. A legfőbb probléma, hogy a madarak előbb-utóbb a legtöbbhöz hozzászoknak. A vizsgálati eredmények szerint a legkisebb a hozzászokás a táncoló szörnyekhez, ezért ezeket tartják a jövő számára a legígéretesebb megoldásnak. Bővebb információ a http://birddamagetofruitcrops.info honlapon.
Dr. Szalay László
BCE Kertészettudományi Kar, Gyümölcstermő Növények Tanszék, Budapest
