A címben szereplő érdekes kijelentésre, kérdésre sokan legyintenek, mivel azt gondolják és vélik, hogy a nyári gyomokat majd az első fagyok elintézik, és nem okoznak gondot. A probléma azonban ennél összetettebb. Az általunk elvégzett vizsgálatok eredményei azt igazolják, hogy igenis foglalkozni kell ezzel a kérdéssel.
Lássuk a tényeket!
A repce vetésének és kelésének időszakában nagyon gyakran meleg időjárás uralkodik. Az elmúlt 7 év (2011-2017) az előző 7 év átlagához képest (2004-2010) is különösen meleg szeptembereket hozott. Az átlag maximum hőmérsékletek gyakorlatilag az egész hónapban meghaladták az előző hét év átlagát (1. ábra).
Ennek köszönhetően nem a klasszikus őszi gyomok (pásztortáska, ebszikfű, zsombor stb.) kezdenek csírázni és kelni, hanem a melegigényes nyári gyomok. Ezek közé tartoznak a libatop-, disznóparéj, szerbtövis, keserűfű fajok, parlagfű, csattanó maszlag, selyemmályva, varjúmák stb. (1. kép). Ezek ebben az időszakban már nem lesznek embernagyságúak (mivel érzékelik, hogy rövidülnek a nappalok), hanem 30-50 cm-es magasság elérésekor gyorsan virágoznak és magot érlelnek. Azonban addig számos gondot okoznak a repcének. Melyek ezek a problémák?
- Tápanyag-konkurenciát teremtenek a repcével szemben. Eleinte főleg a nitrogént, majd a foszfort veszik el a kultúrnövénytől.
- Különösen száraz szeptemberi időszakban a gyomok által felvett víz nagyon hiányzik a repcének.
- Mivel konkurenciát jelentenek a fényért folyó versengésben is, ezért a repcét megnyúlásra késztetik, ami hosszú ősz esetén kifejezetten kedvezőtlen az áttelelés szempontjából.
- Nem utolsósorban pedig, maghozásukkal növelik a terület gyomfertőzöttségét.
Sokan azt mondják, hogy az első fagyok elintézik ezeket a nyári gyomokat. Ez csak részben igaz. Több gyomfaj valóban rendkívül érzékeny a fagyokra, pl. a csattanó maszlag, a disznóparéj fajok, selyemmályva stb., amelyek már –0,5 oC esetén elpusztulnak. Azonban más fajok csak az első komolyabb fagyok esetén tűnnek el. Pl. a libatop fajok csak –3-4 oC esetén fagynak el, –1-2 oC után egy enyhébb időszakban fejlődnek tovább és gondot jelentenek.
A legnagyobb probléma nem is ezzel van, hanem az első fagyok megérkezésének időpontjával. Meteorológiai adatok bizonyítják, hogy az első fagyok egyre később érkeznek. Miközben az ’50-’60-as években az első fagyos éjszaka szeptember végén – október elején volt, manapság ez október végére vagy akár novemberre elejére tehető (2. ábra).
Különösen a 2000-es években tolódott ki az első fagy időpontja, ami valószínűleg a klímaváltozásnak köszönhető (forrás: DOW AgroSc. Szolnoki Kutató Állomás). Tipikus példa az elmúlt 3 év ősze. Mindhárom évben az első fagy (–1-2 oC) október végén – november elején érkezett (már ahol érkezett), de például 2015-ben első komolyabb fagy csak karácsony után, december végén következett be. Tehát a repce több, mint 60 napot töltött melegigényes gyomok társaságában, sőt a libatop fajok akár 3 hónapig is a területen éltek, és ezen időszakban tápanyagot és vizet vettek el a repcétől és megnyurgulásra késztették.
Mekkora ez a probléma?
Az elmúlt 7 évben az őszi káposztarepce kísérleteinkben csak egy évben (2012) nem tapasztaltunk nyárutói egyéves gyom fertőzöttséget (1. táblázat). A többi évben a kísérletek 20-75%-ában kisebb-nagyobb fertőzöttségekkel lehetett találkozni. Azokat a kísérleteket tekintettük fertőzöttnek nyári gyomokkal, amelyekben a fertőzöttség mértéke meghaladta az 5 db/m2-t.
Az 51 kísérleti helyből 26 helyszínen lehetett találni fehér libatopot – Chenopodium album – és 10 helyszínen csattanó maszlagot – Datura stramonium –, illetve 8 helyszínen pokolvar libatopot – Chenopodium hybridum (2. táblázat).
Kísérlet 2015-ben
2015 őszén az egyik kísérletünkben a klasszikus őszi gyomok közül csak a pásztortáska volt jelen tömegesen, ugyanakkor a nyárutói egyéves gyomok közül a fehér libatop és csattanó maszlag növények gyakorlatilag decemberig tömegesen virágoztak, majd magot is hoztak. Így volt lehetőségünk vizsgálni a melegigényes gyomok repcére gyakorolt hatását mind a megnyurgulásra, mind a termésre vonatkozóan. A kísérletben pre/korai posztemergens hatású: metazaklór+quinmerak+dimeteamid-P; posztemergens: aminopiralid+klopiralid+picloram; valamint korai posztemergens/posztemergens: metazaklór+aminopiralid+picloram kezeléseket, ill. készítményeket vizsgáltunk. Kijuttatáskor (2015. október 2.) a csattanó maszlag és a pokolvar libatop szik-2 leveles stádiumban, míg a pásztortáska és a kultúrnövény repce 2-4 leveles állapotban voltak. A kezelést 4 ismétlésben 200 l/ha lémennyiséggel végeztük el. Négy értékelés az ősz folyamán, míg egy a tavasz elején volt. A pásztortáska elleni hatékonyságot az 3. ábra mutatja.
Ebből megállapítottuk, hogy a pre/korai poszt készítmény tudta legjobban megoldani a gyomproblémát, míg a posztemergens készítménynek nem volt hatása. A korai poszt/posztemergens készítménynek mellékhatása volt. A 4. és 5. ábrán láthatjuk a pokolvar libatop és a csattanó maszlag elleni hatékonyságot.
A csattanó maszlag elfagyott november elején, ezért csak 2 alkalommal értékeltük a kezelések hatását a gyomfaj ellen. A pokolvar libatop viszont december elejéig nem fagyott el, így mind a négy őszi értékelést el lehetett végezni. Mind a két nyárutói gyom esetén a korai poszt/posztemergens, illetve a posztemergens készítmények tudták kontrollálni a gyomokat üzemi szinten elfogadhatóan (80-90%), míg a preemergens/korai posztemergens készítmény hatása gyenge volt (40-50%).
Összességében megállapítottuk, hogy azokban a parcellákban, ahol ezek a gyomok nem pusztultak el a kezelés hatására, a december eleji értékeléskor átlagban 7,5 cm-rel voltak magasabbak a repce növények (+18%), míg a gyökérnyak vastagságuk 1,1 mm-el volt kisebb (–22%), mint ahol nem voltak ilyen gyomok. Ez nem segítette az áttelelést. Ezekben a parcellákban a növények leveleik nagyobb részét vesztették el a tél során, mint más parcellákban. A legfontosabb különbséget a termelő számára a termésmérés során tapasztaltak jelenthetik. A kezeletlen kontrollhoz képest a legjobb parcellákban 390-470 kg-mal volt magasabb a hektáronkénti hozam. Ez 9,4-11,3% terméstöbbletet jelentett (6. ábra). Ha olyan kezeléshez hasonlítottuk a legjobbakat, ahol a pásztortáska nem volt, de a libatop és a csattanó maszlag megmaradt (a preemergens/korai posztemergenshatású készítmény), akkor a különbség 290-370 kg/ha volt (6,8-8,6%).
A kísérletből megállapítható, hogy amikor a nyárutói gyomokat sikerült kiiktatni a repce életéből, akkor kb. 300-400 kg/ha terméstöbblettel lehetett számolni. Ez átlagáron 30-40 ezer Ft/ha-t jelentett. A pásztortáska által okozott termésveszteség kb. 100 kg/ha volt, ami 10 ezer Ft/ha értéket képviselt.
Sajnos a klímaváltozás miatt a nyárutói egyéves gyomokkal egyre inkább számolni kell a repce fejlődésének kezdetén, és az első fagyok érkezésének kitolódása miatt ezek a gyomfajok jelentős termésveszteséget képesek okozni. Ennek mértéke elérheti a 300-400 kg/ha-t is, ami gyakran meghaladja a klasszikus, őszi repce gyomok által okozott termésveszteség mértékét. Amikor a repce őszi gyomirtását tervezzük, érdemes olyan herbicidet választani (2-3. kép), amely képes megoldani a klasszikus őszi gyomok mellett a nyárutói egyéves gyomok irtását is.