Vegyes képet mutatnak az idei évben a repcevetések. Attól függően, hogy a táblák mikor kapták meg a csapadékot, némelyeken már szép állomány növekedik, másokon még csak kelőfélben van a repce. Egy dolog azonban mindegyikre igaz, ha gabona után került a vetésforgóban a repce, megjelent a gabona árvakelés.
A gabona árvakelésről
A repce termesztéstechnológiájában kevés olyan biztos dolog van, mint az, hogy ha búza, vagy árpa után kerül vetésre, akkor a gabona árvakelés (1. kép) ellen védekezésre lesz szükség. Ebből a szempontból annak sincs jelentősége, hogy a mag augusztus végén, vagy szeptemberben kerül a földbe, az a csapadék, amely segíti a repce csírázását és kelését, el fogja indítani az árvakelést is.
Ez azt jelenti, hogy a repcével együtt kelő búza vagy árpa már a kezdetektől jelen van, az általa jelentett konkurencia már korán jelentkezik. A vízért és tápanyagokért folytatott versengésben a repce eleinte hátrányos helyzetben van, mivel kezdeti fejlődése vontatott, ráadásul az árvakelés gyakran olyan sűrűn jelenik meg (2. kép), hogy fizikailag is képes elnyomni a kultúrnövényt.
Ez a káros konkurencia a teljes őszi időszakot átöleli, sőt, mivel arra sem számíthatunk, hogy az árvakelés a tél során kifagyna, védekezés hiányában ez a káros hatás akár tavaszig is fennállhat.
Mindez összeségében a repceállomány vontatott növekedéséhez, gyenge fejlődéséhez vezethet, ezért a növények nem érik el biztonságos áttelelést garantáló fejlettségi állapotot. Amelynek következménye akár az állomány fagykár miatti kiritkulása is lehet. Aminek esélye, látva az elmúlt évek téli időjárását, egyre kisebb, azonban soha nem nulla.
Az árvakelés megjelenése ugyan biztosra vehető, ha gabona után kerül a repce, azonban mennyiségében érzékelhetünk évjárati hullámzást. Nagy tömegben azokban az években jelenik meg, amikor zivataros az időjárás, vagy más okok miatt sok a megdőlt gabonaállomány, amely növeli a betakarítási veszteséget, vagy ha a jégverések miatt kerül sok mag a talajra. Az idei év is ilyen volt, nagyon komoly állománydőlés alakult ki sok helyen, ezért szinte biztos, hogy az árvakelés elleni védekezés nem maradhat el.
Védekezés az árvakelés ellen
Az árvakelésű gabona elleni védekezés első lépése a szakszerű tarlóápolás. Ennek során igyekszünk minél több magot csírázási pozícióba juttatni, majd a kikelt növényeket a következő sor talajmunkával, vagy gyomirtó szeres tarlókezeléssel pusztítjuk el.
Ahhoz azonban, hogy ez megtörténhessen, szükség van csapadékra, mert a hosszan száraz nyári időszakban a leggondosabb, nedvességmegőrzésre koncentráló művelés mellett is elfogyhat a víz a talaj felső rétegeiből, így a talajra kerülő gabonaszemek csírázása elmarad.
A gabona árvakelés elleni védekezés másik szintje az állományban történő gyomirtás. Erre a célra jó hatékonyságú gyomirtó készítmények állnak a rendelkezésünkre, amelyekkel a probléma teljes mértékben kezelhető. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon hajtjuk végre a kezelést!
A hatékonyság szempontjából fontos a megfelelő dózisválasztás. A szelektív egyszikűirtó készítmények mindegyike rendelkezik már olyan dózistartománnyal, amely kimondottan az árvakelésű gabona elleni védekezésre került engedélyezésre. Ez azonban az árvakelés gyökérváltásáig, hozzávetőleg annak háromleveles koráig hatékonyak, ettől fejlettebb állapotban már nagyobb mennyiségben kell alkalmazni az adott szert.
Vannak más tényezők is, amelyek dózisemelést tesznek szükségessé. Ilyen pl. amikor olyan óriási tömegben jelenik meg az árvakelés, hogy az egymás fedő levelek miatt nehéz elérni minden egyes növény levélfelületén a megfelelő fedettséget. Ilyen esetekben a permetlé mennyiségének növelése mellett érdemes a kijuttatott szer dózisát is megemelni.
Ugyancsak az emelt szermennyiség mellett szól, ha a védekezést alacsony hőmérsékleten kell végrehajtanunk. Az árvakelésű növények életfolyamatainak lassulása miatt az egyszikűirtó készítmények hatáskifejtése lelassul, amely a hatóanyag természetes bomlása miatt elvezethet a hatékonyság romlásához is. Ezért ilyen körülmények között érdemes a felhasznált szermennyiséget megemelni.
A másik nagy kérdés a kezelés elvégzésének időzítése. Ebben az esetben a cél az, hogy mielőbb megszüntessük az árvakelés repcére gyakorolt káros hatását, ezért a lehető legkorábban érdemes a védekezést elvégezni.
Mivel a talajra hullott gabonamagok csírázása és kelése általában több hullámban történik meg, ez akár többszöri kezelést is jelenthet. Ez első látásra akár ijesztően is hathat, de a repcében az őszi időszakban rendszeresen kell rovarkártétel ellen is védekeznünk, amely kezelésekkor megtörténhet az árvakelés elleni védekezés is.
Ez felveti a szelektív egyszikűirtókkal kapcsolatban rendszeresen elhangzó kérdést, a keverhetőség kérdését. A gyártói ajánlások többnyire az önmagukban történő kijuttatásukat ajánlják, de a gyakorlatban a menetszám csökkentése miatt ez sokszor bizony nem így történik.
A rovarölő készítményekkel való kijuttatás általában nem okoz problémát, azonban a gyomirtó készítmények esetében már lényegesen óvatosabban kell eljárnunk, míg a regulátor-hatású, valamint nitrogéntartalmú készítményekkel történő együttes permetezés kifejezetten kerülendő.
A gyomirtó hatásról
A szelektív egyszikűirtó készítmények hatáskifejtésének gyorsasága függ az alkalmazott dózistól, a kezelt árvakelés fejlettségétől, valamint környezeti tényezőktől, leginkább a hőmérséklettől.
Az első tünetek sokszor akár már 7-10 napon belül láthatók, azonban egyes esetekben nyugtalanítóan sokára mutatkozik csak meg a kezelés hatása. Az első jelek általában az árvakelésű növények kivilágosodását mutatják (3. kép), amely a későbbiekben határozott sárgulássá, végül a leveleken kialakuló elhalásokká alakul (4. kép).
A hajtásvégek pusztulnak (5. kép), azokon a levélhüvelyből kihúzva barnulásos, elhalásos tünetek mutatkoznak (6. kép). Az ilyen hajtások általában könnyen kihúzhatók a levélhüvelyből, így ezt tekinthetjük egy jó azonosítási pontnak is, ha húzáskor beszakad, még nem mutatkozik hatás, ha könnyen kijön, ha nincs is még szemmel látható jele, de már működik az egyszikűirtó.
A repce növényvédelmében nem árvakelés elleni védekezés a legnagyobb kihívást jelentő beavatkozás, azonban minden évben láthatók olyan táblák, amelyeken még tavasszal is ott virítanak az addigra már bokrosodott gabonatövek. Egy kis odafigyeléssel mindez elkerülhető!
