Az őszi vetésű kalászos gabonák esetében a vírusos eredetű megbetegedések gyakorisága, valamint az általuk okozott károk nagysága évről évre szisztematikusan növekszik. Nehezíti a vírusos betegségek elleni védekezést a termesztők gyakori tájékozatlansága, a korai, idő előtti vetés, az árvakelések gondozatlanul hagyása, és az a tény is, hogy sok termelő egyszerűen nem is szemlézi kellő rendszerességgel és alapossággal ősszel a gabonavetéseket.
Szerencsés évjárat
Az idei év során nagyon sokan gondolhatták azt, hogy a szélsőséges mértékű aszály és hőség más növénykórtani jellegű problémákkal együtt a virózisok kérdését is hatékonyan megoldotta. Nagyjából október végéig ez félig – meddig még igaznak is volt mondható. A múlt év őszén kezdődött hosszú szárazság nagyon sok biotróf kórokozó számára tette lehetetlenné a szaporodást, így a kalászosokban a lisztharmat és a rozsdák okozta megbetegedések látványosan visszaszorultak. Nem sokkal jártak jobban a nekrotróf életvitelű kórokozók, így a kalászosok különböző levélfoltosságait és a kalászfuzáriózist előidéző kórokozók sem. Vírusos eredetű megbetegedésekből ugyanakkor nem volt hiány.
A virózisok kialakulása során döntő tényező a vírusvektor rovarok aktivitása. Ez részben ezen rovarok mennyiségétől, részben pedig a migrációs és táplálkozási időszak hosszától függ. Fertőzési forrás, azaz gabonavírusokkal (árpa sárga törpülés vírus, illetve búza törpülés vírus) fertőzött növények a nyár elejéig bőségesen álltak rendelkezésre. Ugyanakkor a szélsőségesen száraz és forró időjárás már a tavasz végétől erősen korlátozta a vírusvektor rovarok egyik csoportjának, a levéltetveknek a mennyiségét. Ez a tendencia egészen szeptember hónapig fennmaradt. A kabócák esetében, amelyek a búza törpülés vírus átviteléért felelősek a hőség korlátozó szerepe ugyanakkor csak minimális volt.
Az aszálynak volt egy olyan – szerencsére – kedvező hatása is, hogy augusztus végéig gyakorlatilag alig lehetett élő, zöld árvakelésekkel találkozni. Nem alakult ki a „zöld futószalag”, a vírusvektor rovarok nem tudtak az árvakeléseken szaporodni.
Ráadásul az aszály sok helyütt már augusztus közepére teljesen leszárította, elpusztította a kukoricát is, így a gabona árvakelések mellett egy másik fontos levéltetű tenyészőhely, a zelnicemeggy levéltetűnek (Rhopalosiphum padi) otthont adó kukoricaállományok is eltűntek a rajtuk élő hatalmas mennyiségű levéltetűvel együtt. Bár a kabócák mennyisége számottevően nem csökkent, de a gazdálkodók teljes joggal reménykedhettek abban, hogy az idei év őszén a vírusvektor rovarok nyomása, és ezáltal a vetések vírusos megbetegedése a korábbi években megszokottól jóval kisebb lesz.
Kellemetlen fordulat
Sajnálatos módon a vírusvektor levéltetvek messze nem adták olyan könnyen a bőrüket, mint ahogy azt a nyár végén sok termesztő és növényvédelmi szakember várta. Ebben a kártevőknek nagymértékben segítségére volt a különböző alternatív, az aszályt nagyobb populációban túlélő egyszikű tápnövények (fűfélék, muharfajok) jelenléte. Ezeken egy lecsökkent állományú levéltetű-populáció fenn tudott maradni, amely később, az augusztusi esők után kizöldült árvakeléseken tovább tudott szaporodni. Érdekes módon az ország több pontján is a zelnicemeggy levéltetű az a faj, amely leginkább élni tudott ezzel a lehetőséggel és napjainkban leginkább ennek a levéltetűfajnak a betelepedésével kell számolni az őszi kalászosok vetéseiben.
Az idei év októberének végéig az őszi kalászos (döntően őszi árpa) vetésekben alig lehetett levéltetvekkel találkozni. Ugyanakkor pár napja egyre több helyen lehet észlelni magányos, még szárnyas, frissen betelepedett zelnicemeggy levéltetű egyedeket. Jelenleg az időjárás rendkívül kedvező mind a gabonafélék fejlődésének, mind pedig a bennük élő levéltetvek szaporodásának. A néhány betelepedett szárnyas nőstényből pár nap alatt már kis kolóniák alakulhatnak ki.
A gazdálkodóknak erősen ajánlott az idei gabonavetések fokozott gyakoriságú és alaposságú szemlézése. Ha a levéltetvek már kis, 2-5 egyedből álló kolóniákat is kialakítottak, akkor már a gabonát károsító, perzisztens típusú vírusok átvitele is megtörténhet. Ez az az időpont, amikor inszekticides állományvédelemmel meg lehet állítani a vektor rovarok szaporodását és a növények vírusos elfertőződését. Egy sikeres védekezés után azért még ne higgyük azt, hogy a veszélyt már teljes egészében elhárítottuk. A vektor rovarok egészen az első komolyabb fagyokig aktívak maradnak és egy hosszú, enyhe ősz esetén igen jó eséllyel egyetlen inszekticides védelem kevés lesz a vektor rovarok féken tartására. Ezért a gabonák szemlézését egy sikeres rovarölő szeres kezelés után se hagyjuk abba!
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
