Az őszi káposztarepce az egyik olyan szántóföldi kultúrnövényünk, amelynek termesztése során az állati károsítók elleni sikeres védekezés döntő jelentőségű a későbbi termés mennyisége és a termelés jövedelmezősége szempontjából. A kártevők közül a leginkább látványos a repcefénybogarak jelenléte. Az apró, pár milliméteres fényes fekete bogarak az élénksárga virágokon rendkívül szembetűnőek, ugyanakkor ezek a károsítók veszélyességüket tekintve némileg túlértékeltek, hiszen csak egy viszonylag rövid időszakban képesek tényleges gazdasági kárt okozni.
A repcefénybogarak valójában öt, közeli rokon, külsőre teljesen hasonló Meligethes fajt jelentenek, amelyek ráadásul nem is egyszerre rajzanak. Évente egy nemzedékük fejlődik, és kifejlett imágó alakban telelnek át. Sokszor már a repce rejtet bimbós állapotában, a nagy repceormányossal és a repce-szárormányossal együtt telepednek be az állományokba. Az imágók jelenléte egészen a virágzás végéig folyamatos, amelyet később a fiatal becőkön a lárvák megjelenése követ.
A repcefénybogarak szinte kizárólagos tápláléka a repce pollenje. Rejtett bimbós és fiatal zöld bimbós állapotban, amikor a fejlődő bimbókban még sem portokok, sem pollen nem található, ezek a bogarak nem károsítanak. Amikor már kinyíltak a virágok, akkor már könnyedén, a bimbók kiodvasítása és a becőkezdemények megsértése nélkül is hozzá juthatnak kedvenc és egyedüli táplálékukhoz. Ezért ebben a két időszakban nem okoznak gazdasági kárt, hiába vannak nagyon is látványosan jelen a repcék virágzatán.
A köztes időszakban, azaz a már fejlettebb zöld, majd sárga bimbós, nyílás előtti állapotban azonban veszélyesek. Ekkor az éhségtől hajtva sokszor oldalról kirágják, kiodvasítják a bimbókat és a portokok megrágása során belerágnak a becőkezdeményekbe és a bibébe is, amelyek igen érzékenyek, így azokból becő nem lesz. Ily módon ezek az apró bogarak ebben a nem túl hosszú időszakban jelentős termésveszteség okozására is képesek. Az ország jelentős részén a repce állományok most vannak abban az időszakban, amikor a fénybogarak a nagy gazdasági kártételt előidézhetik.
A repcefénybogarak esetében a védekezési küszöbérték a kártételre fogékony időszakban 3-4 imágó növényenként. Mivel több fajról van szó, amelyek eltérő időben rajzanak, fontos a károsítók rajzásának folyamatos, akár napi szintű figyelemmel kísérése. A sárga színcsapdák (ragasztós lap, sárga tál) hatékonyan fogják ezeket a károsítókat, de mind ezek mellett nélkülözhetetlen az állományok gyakori vizuális szemlézése is.
A fénybogarak elleni inszekticides védekezések végrehajtásánál két fontos szempontot mindenképpen figyelembe kell venni. Az egyik a repce rendkívül nagy vonzó hatása mindenféle beporzó rovarra, így a méhekre is. Mivel szinte minden repcetáblában van néhány jóval korábban virágzó egyed, így sok beporzó rovar már ekkor nagy mennyiségben van jelen a területen.
Akár csak néhány, korábban virágozni kezdő növény rengeteg méhet csalhat a területre, amelyek védelméről gondoskodnunk kell. Nem csak virágzás alatt kell gondolni a méhekre, mivel ezeket a fontos beporzó szervezeteket bármilyen eredetű sárga szín a repcetáblákra csalhatja. Akár virágzó gyomnövények is!
A másik fontos szempont a rovarölő szeres kezeléseknél a repcefénybogarak már hazánkban is közismert szintetikus piretroidok elleni rezisztenciája. A repce védelmének megtervezése során erre gondolni kell és a felhasználandó készítmények alkalmazását úgy kell időzíteni, hogy a fénybogarak ellen ne piretroidokkal védekezzünk. Mivel a keresztrezisztencia is jelen van a hazai fénybogár-populációkban, így igen jó eséllyel egy adott fénybogárállomány nemcsak egy, hanem több piretroid hatóanyag ellen is rezisztens lehet. Ilyenkor csak az segíthet, ha a védekezést egy másik hatóanyagcsoport valamely engedélyezett készítményével hajtjuk végre.
