A hazai szabadföldi paradicsomtermesztést idén még az ág is húzza. A szélsőséges időjárási jellemzők, a következtükben kialakult növényélettani problémák és a különböző kártevők és kórokozók fellépése mind veszélyeztetik nemcsak a termesztés gazdaságosságát, hanem a növényállomány létét is.
Az elsődleges fontosságú, nagy károk előidézésére képes kórokozók, mint pl. a Phytophthora infestans árnyékában olyan kisebb jelentőségű kórokozók is szép számban felvonultak idén, amelyek általában nem túl gyakoriak és nem semmisítik meg teljesen a növényzetet, de azért képesek a paradicsomtermesztés jövedelmezőségét teljes mértékben eltüntetni.
Amit a sztolburról tudni kell
A növények kórokozói között a vírusok, baktériumok és gombák mellett előfordulnak fitoplazmák is, amelyek ellen direkt módon – akárcsak a vírusok esetében – nem lehet védekezni.
A fitoplazmák vírusokra emlékeztető tüneteket idéznek elő a növényeken, ugyanakkor rendszertanilag a baktériumok közé tartoznak. Közös tulajdonságuk, hogy vektorszervezeteik általában különböző kabócafajok, de parazita növények, mint pl. az aranka is képes lehet átvitelükre. Ezek a kórokozók teljes mértékben obligát paraziták.
Nagyon sok növényfajnak van fitoplazmás betegsége. A burgonyaféléket alapvetően a sztolbur fitoplazma fertőzi meg, amely a burgonyán és a paradicsomon jelenik meg leggyakrabban.
Közös tünet e két növényfajon a levelek enyhe lilás elszíneződése és kanalasodása.
A burgonyánál általánosan megfigyelhető a lombozat és a hajtásrendszer elseprűsödése, mivel szinte valamennyi levélhónaljból másodlagos hajtásokat fejleszt a megfertőzött növény. Ezek alján hagymaszerű megvastagodás, úgynevezett léggumóképződés is gyakorta megfigyelhető.
Paradicsomon a levelek lilulása és kanalasodása mellett főleg a virágzat akár szélsőséges mértékű poliferációja alakul ki, de a rengeteg virágból egyetlen termés sem fejlődik ki. A virágok is sok esetben zöldes színűek.
A sztolbur fitoplazma vektorai a kabócák. Hazánkban leginkább a nagyon gyakori sárgalábú recéskabóca (Hyalesthes obsoletus) felelős a betegség terjesztéséért, de más kabócafajokról is kimutatták már, hogy képesek vektorként szolgálni.
A vektor rovarban a bejutás után a kórokozó még szaporodni is képes, és a perzisztens vírusokhoz hasonlóan a felvétel után pár nappal a kabóca már képes továbbítani a fitoplazmát újabb tápnövényekre.
Védekezési lehetőségek
A jelenlegi időszakban már meglehetősen gyakran találkozhatunk mind a burgonya-, mind pedig a paradicsomállományokban fertőzött tövekkel. A burgonya esetében a gumók elméletileg fogyaszthatóak ugyan, de turgoruk alacsonyabb, mint az egészséges gumóké, így étkezési alapanyagnak kevésbé alkalmasak.
Vetőgumónak viszont ne használjuk ezeket a gumókat. Kihajtás során amúgy is sokszor csak „cérnacsírák” jelennek meg, ráadásul ezzel (a fertőzött gumók elültetésével) a fertőző anyagot már odaszállítjuk a földünkre.
Ugyanez érvényes a paradicsomra is. Ha egy később fertőződött növényen beérik néhány korábban kötődött termés, akkor azt el lehet fogyasztani, de magot ne fogjunk róla, mert igen jó eséllyel fertőzött lehet.
A sztolbur fitoplazma elleni védekezés nagyon hasonlít a növényi vírusok elleni védekezéshez. Mivel a kórokozó ellen növényvédő szerekkel közvetlen módon nem tudunk fellépni, így a vektorok és az áttelelést biztosító növények elleni hatékony védekezés lehet a siker kulcsa.
A kabócák elleni inszekticides védekezés meggátolhatja, hogy a vektor rovarok nagy létszámban lehessenek jelen a növényállományban.
Fontos az áttelelő gócok felszámolása is. A sztolbur fitoplazma kedvelt tápnövénye az apró szulák (Convolvulus arvensis), amelynek etiolált, sárga, megnyúlt levelei jól láthatóan jelzik a kórokozó hordozását. A szulák elleni hatékony gyomirtással hatékonyan kiegészíthetjük a vektor kabócák elleni védekezést.
Bár az egyes paradicsom- és burgonyafajták, hibridek között jelentős fogékonyságbeli különbségek észlelhetőek, ugyanakkor egyik növényfaj esetében sincs egyetlen, teljesen rezisztens fajta sem.
A bemutatók során észlelhető fertőzésbeli különbségek sokszor abból adódnak, hogy ami a számunkra fajtakísérlet, az a vektorok számára táplálékválasztási kísérlet. Ha lehetőségük van rá, ezek a rovarok is a számukra ízletesebb növényeken táplálkoznak. Ha viszont nincs választási lehetőség, akkor a területet uraló, esetleg kevésbé ízletes fajtán fognak csak táplálkozni.
A sztolbur fitoplazma elleni védekezés egyáltalán nem megoldhatatlan probléma, de mindenképpen igényli mind a kórokozó biztos felismerését, mind pedig a vegetációs időszak teljes ideje alatt a gyomok és rovarok elleni védekezésre történő fokozott odafigyelést.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
