Napjainkban alapvető problémát jelentenek a jelenleg fennálló urbanizációs folyamatok, és ezek hatásai a társadalomra és a környezetre. A folyamat következtében megnövekedett a városban élő lakosság száma, ennek kapcsán nőtt a lég-, a talaj- és a vízszennyezettség mértéke is. További problémák közé tartoznak a városban a nem vízáteresztő burkolatok és felületek nagy aránya, melynek következtében magas lefolyási arány figyelhető meg. Ezért megnövekedett nemcsak az árvíz kockázata, de a szárazságé is. Ezt a folyamatot erősíti a városban túlnyomó többségben mesterséges anyagokkal borított felületek aránya is.
A városokra általánosságban jellemző, hogy nincs elegendő zöldfelület, bár e tekintetben már javuló tendencia figyelhető meg, főleg az új szabadterek kialakítása kapcsán.
A környezeti problémák mellett a városi életforma számos, a városban élő lakosságra ható, más problémákat is rejt, mint például:
- stressz,
- emberi kapcsolatok hanyatlása,
- közbiztonsági problémák,
- lakhatási problémák,
- szegénység,
- túlzott energiafogyasztás,
- városi közlekedési problémák (személygépjármű-forgalom).
Ezeket a problémákat figyelembe kell venni a tervezés során és megoldást kell keresni rájuk.
További problémát jelentenek a megnövekedett mennyiségű üvegházhatású gázok, ezáltal a szélsőséges időjárási helyzetek gyakorisága, valamint ezek intenzitásának növekedése.
Európa szerte megfigyelhető a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékmennyiségek gyakoriságának megnövekedése.
Mindezen problémákra jelenthetnek gyógyírt a természetalapú megoldások (NBS-Nature-based solutions). Elsősorban azért kezdtek el ezekben a megoldásokban gondolkodni, hogy elősegítsék a természetes elemeken, tényezőkön, folyamatokon alapuló megoldások alkalmazását a klímaváltozás mérséklése érdekében, valamint a már nem elkerülhető hatásokhoz való alkalmazkodást.
Viszonylag friss fogalomként van jelen, ezért konkrét megfogalmazása még kialakulóban van.
A Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, IUCN) hét alapelvet fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy milyen beavatkozások tekinthetők természetalapú megoldásoknak (IUCN 2012):
1. biztosítják a biológiai sokféleséget változatos, jól kezelt ökoszisztémák révén;
2. a természetet felhasználva nyújtanak hatékony megoldást valamely jelentős globális kihívásra;
3. az ilyen beavatkozások mögötti indokok könnyűszerrel kommunikálhatók;
4. más megoldásokhoz viszonyítva költséghatékonyak;
5. tiszteletben tartják és megerősítik a közösségek jogait a természeti erőforrások felett;
6. a beavatkozás, illetve hatásai mérhetők, ellenőrizhetők és megismételhetők;
7. közfinanszírozás és magánforrás felhasználásával egyaránt létrejöhetnek.
A természetalapú megoldások az Európai Bizottság (European Commission, EC) Horizon 2020 Szakértői Csoportjának megfogalmazásában:
A természetalapú megoldások célja, hogy fenntartható módon segítsenek választ adni különféle környezeti, társadalmi és gazdasági kihívásokra (EC 2015).
Ezek a megoldások olyan beavatkozásoknak tekinthetők, melyeket a természet ihletett, továbbá természetes folyamatokon alapulnak, vagy azokat másolják; akár már jól ismert megoldások alkalmazásáról, továbbfejlesztéséről legyen szó, vagy újszerű megoldások felfedezéséről.
Ki kell hangsúlyozni, hogy a természetalapú megoldásokban hatalmas potenciál rejlik, hogy energia- és költséghatékony módon feleljenek meg különböző kihívásoknak, ugyanakkor sikerességük érdekében mindenképpen alkalmazkodniuk kell a helyi viszonyokhoz.
A Bizottság szakértői csoportja négy fő problémakört nevezett meg, amelyekre NBS típusú beavatkozásoktól várja a megoldást (EC 2015):
1. Fenntartható urbanizáció: mely kapcsán természetalapú megoldásokkal ösztönözhető a gazdasági növekedés, javítható a környezet, vonzóbbá és élhetőbbé tehetők a városok, fokozva az emberi jólétet és jóllétet.
2. Leromlott állapotú ökoszisztémák helyreállítása, ellenálló képességük javítása ugyanis lehetővé teszi, hogy létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtsanak, és további társadalmi kihívásoknak is megfeleljenek.
3. A klímaváltozás és hatásainak mérséklése, illetve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítése: természetalapú megoldásokkal növelhető a szén-tárolás, és a kihívásokra rugalmasabb válaszok adhatók.
4. Kockázatkezelés javítása és az ellenálló képesség fokozása: a természetalapú megoldások a hagyományos módszerekhez képest több és nagyobb mértékű előnyökhöz vezethetnek, és többféle kockázat mérséklése is várható tőlük.
Az előbb említett négy célterület alapján a szakértők több kutatás – fejlesztési (K+F) tevékenységcsoportot ajánlottak, melyekre természetalapú megoldások révén kell választ adni. Ezek a tevékenységcsoportok a következők:
‒ városok regenerációja,
‒ a városi életminőség (jóllét) javítása,
‒ tengerparti területek ellenálló képességének növelése,
‒ multifunkcionális, természetalapú vízgyűjtő-gazdálkodás és az ökoszisztémák helyreállítása,
‒ anyag- és energiafelhasználás fenntarthatóságának növelése,
‒ ökoszisztémák biztosítási értékének (kockázatcsökkentési potenciáljának) növelése,
‒ a szén-dioxid-megkötés fokozása.
Észrevehető, hogy kiemelt szerepet kap a természetalapú megoldások városi környezetben való alkalmazása, melyek nem csak költséghatékonyak, de elősegítik, hogy a városi életforma újra közelebb kerüljön a természetesebb állapothoz.
A legtöbb természetalapú megoldás nem tekinthető csupán csak az eddig alkalmazott módszerek helyettesítésének. A rájuk alapozott fenntartható városfejlesztés támogatásához mindenképpen másféle szemléletmód szükséges mind a kormányzat, mind a gyakorlati tervezés terén, valamint újfajta döntéshozatali, üzleti és pénzügyi modellek és új gazdasági eszközök.
Úgy gondolom, hogy a természetalapú megoldásokban sok lehetőség rejlik még, és alkalmazásuk mindenképpen javasolt. Városi környezetben főleg a vízáteresztő burkolatok és a zöldfelületek növelésének alkalmazásával lehetne a fentebb említett problémákat mérsékelni, megoldani (1. ábra).
A természetalapú megoldások egy említésre méltó magyarországi példája Kecskeméten található, és egy esőkert formájában valósult meg. A Gerlice utcában található, betonmedrű árkok helyett az országban egyedülálló módon esőkerteket építettek (2. ábra).
A település több pontján is gondot okoz – leginkább a rövid, de nagyon intenzív esőzések után – a csapadékvíz elvezetése, aminek oka lehet:
- a kelleténél szűkebb keresztmetszetű csatornák,
- a nem megfelelően karbantartott árkok,
- a zöldfelületek hiánya,
- valamint az ingatlanok előtti burkolt területek nagy aránya.
A területre korábban is jellemző volt, hogy egy hirtelen lezúduló csapadékmennyiség után nagyobb vízmennyiség gyülemlett fel az úton, amely sok esetben, több napon keresztül is megmaradt, ezzel közlekedési problémákat okozva.
A problémára megoldást keresve a lakók az önerős építés mellett döntöttek. A város főépítészének javaslatára a megszokott betonmedrű árkok helyett, megoldásként az esőkertekre esett a választás.
Összesen tizennyolc kert került kialakításra a házak előtt. Első körben 70-90 cm mélységben a meglévő talajt kitermelték, majd komposzttal való keverés után újra terítették. Növényállományt tekintve fák, cserjék és évelők is beültetésre kerültek. Fák közül például ezüst hársat (Tilia tomentosa), cserjék közül hortenziát (Hydrangea sp.) és szárnyas kecskerágót (Euonymus alatus), évelők közül pedig őszirózsát (Callistephus chinensis) és zsályát (Salvia sp.) ültettek, végül pedig mulcsot terítettek le.
Az esőkertek előnye többek között az, hogy nagy mennyiségű víz megkötésére képesek, valamint a lehullott csapadékot elraktározzák és fokozatosan hasznosítják, így szárazabb, csapadékmentes időszakokban sem igényelnek állandó öntözést.
Felhasznált források:
https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2021/12/04/esokert-eso-csatorna-csapadek-esoviz/
EC (2015). Towards an EU Research and Innovation policy agenda for Nature-based solutions & Re-Naturing Cities. Final Report of the Horizon 2020 Expert Group on ‘Nature-based solutions’ and Re-Naturing Cities. Directorate-General for Research and Innovation, European Commission, Brussels, Belgium
IUCN (2012). The IUCN Programme 2013–2016. Adopted by the IUCN World Conservation Congress, September 2012. IUCN, Gland, Switzerlandhttps://www.iucn.org/downloads/iucn_programme_2013_2016.pdf
