Talajaink széles körű vizsgálatára először 1993-ban került sor. Ekkor több mint 800 mintavételi helyről 107 szelvény felső három genetikai szintjéből történtek növényvédő szer analitikai vizsgálatok.
A talajok első genetikai szintjén öt fenoxi-ecetsav-származék, hét triazin típusú vegyület, és a klórozott szénhidrogén-származékok csaknem teljes palettája kimutatható volt. A második és harmadik genetikai szinten a triazinok és fenoxi-ecetsavak közül csak a mobil vegyületek (atrazin, prometrin, terbutrin, 2,4-D, MCPA), míg a klórozott szénhidrogének nagy része megtalálható volt. A foszforsavészter és karbamát típusú növényvédőszer-hatóanyagok közül a talaj felső szintjén néhány esetben EPTC volt kimutatható. A mérési eredmények alapján úgy tűnik, hogy bár a DDT felhasználása 1967. december 31. óta nincs engedélyezve hazánkban (a meglévő készletek 1970-ig felhasználhatók voltak), jelenlétével talajainkban még hosszú ideig számolhatunk.
Növényvédő szer lebomlása a talajban
A vizsgálatok során a talajban végbemenő mikrobiológiai, kémiai és fotokémiai bomlás sebességét és a szer jellemző bomlástermékeit határozzák meg. A talajban a legfontosabb lebomlási út a mikrobiológiai átalakulás. Sok esetben a mikrobiológiai és kémiai bomlási termékek kémiai szerkezete azonos. A kísérleti talaj jellemzőit (kémhatás, szerves széntartalom, kationcserélő kapacitás, részecske méreteloszlás, vízmegkötő képesség, nedvességtartalom, mikrobiológiai aktivitás) minden esetben meg kell határozni. Abban az esetben, ha a degradációs termék, metabolit vagy valamely reakciótermék koncentrációja meghaladja az aktív hatóanyag kezdeti koncentrációjának 10%-át, a vizsgálatokat ezekre vonatkozóan is el kell végezni.
Szermaradék vizsgálatot abban az esetben szükséges végezni, ha a szántóföldi kísérletekre vonatkozó DT50 érték (azon időtartam, ami alatt a kijuttatott szer mennyisége a kezdeti koncentráció érték felére csökken) nagyobb, mint a kezelés és betakarítás közti idő 1/3-a. A vizsgálatokat a betakarításig, a vetés vagy ültetés időpontjáig kell folytatni vagy mindaddig, amíg a szermaradék mennyisége alacsonyabb szintre nem csökkent, mint a kezdeti koncentráció 10%-a (DT90). Abban az esetben, ha a szántóföldi kísérletek során megállapított DT90 érték nagyobb, mint 1 év, illetve ismételt kezelések alkalmazása esetén a maximális feldúsulási érték megállapítása vagy becslése is szükséges.
Forrás:
Konda L. (2003): Agrokémia és Talajtan (52) 1-2: 195-210
