A zöldségtermesztők a ként leginkább növényvédő szerként ismerik, növénytáplálási vonatkozásaival kevésbé vannak tisztában.
A kén a növényi szövetekben felhalmozott tömege alapján (szárazanyagra számítva 0,2-0,7%) a makroelemek közé sorolható, mennyisége nagyjából azonos a foszforéval. Hiányával először a ’70-es években találkoztak, nagyobb felületen csak a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején figyelték meg a kénhiány jelenségét.
Joggal felvetődő kérdés: miért csak napjainkban, és miért nem korábban jelentkeztek a kénhiánnyal összefüggésbe hozható fejlődési rendellenességek?
– A légkörben a kénvegyületek (kéndioxid) koncentrációja jelentősen csökkent a széntüzelés visszaszorulása következtében.
– A terméseredmények növekedése mellett maradt az egyoldalú (kénmentes illetve kénszegény) NPK műtrágyázás.
A ként az agrokémia a hatodik legfontosabb tápelemként említi, a három fő makroelem, valamint a kalcium és a magnézium után. Vannak kifejezetten kénigényes zöldségfélék, ilyenek a keresztesvirágúak és a hagymafélék. (A szakirodalom legnagyobb kénigényű növénynek a teát jelöli meg.) A zöldségfélék kénigénye fajtól, termésmennyiségtől függően 15-60 kg/ha között változik. Tápoldatos és vízkultúrás zöldségtermesztésben (kimagasló termés esetén) a tápoldatból felvett kén mennyisége meghaladja a 100-120 kg/ha-t is!
A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, gátolt a sejtosztódása és a fehérje szintézise. A hiánytünete – mivel nehezen mobilizálódik a növényben – a fiatalabb leveleken jelentkezik először. A kezdeti tünetek könnyen összetéveszthetők a nitrogénhiányéval, attól abban térnek el lényegesen, hogy a hajtásokon jelennek meg először (a nitrogénhiány kezdeti tünetei mindig az alsó leveleken mutatkoznak meg). A levéllemez kisárgul, először az erek közötti szövetek mutatnak világosabb elszíneződést, majd idővel a vékonyabb erek is megsárgulnak, csak a főér és közvetlen környéke marad zöld. A színkülönbség (főér és szövet között) nem olyan pregnáns, mint a kálium vagy a magnézium esetében. Idővel a hajtásnövekedés lelassul, leáll. Maga a növény durva, kemény tapintású. Súlyos esetben a fonáki oldalon enyhén vöröses elszíneződést is mutat. A fiatal levelekre a merevtartás és a kanalasodás, a levélszélek pödrődése jellemző. Súlyos kénhiány esetén a leveleken, a vastagabb erek között összefüggő, beszáradt foltok is képződhetnek, ez utóbbi tünet a termesztési gyakorlatban ritkán fordul elő.
Kénhiány uborkán. A tünetek emlékeztetnek a nitrogén hiányára, de azzal ellentétben nem az idősebb, hanem a fiatalabb leveleken mutatkoznak először. (Fotó: Terbe István)
A zöldségfélék esetében a kénhiány-tünetek megjelenése akkor várható, amikor a levelek kéntartalma (S) nem éri el 0,03%-t. Optimális esetben a nitrogén (N) : kén (S) aránya 30-40:1 között változik, beteg növényeknél meghaladja a 70-80:1-et.
A talajban szerves és szervetlen formában fordul elő, magas humusztartalmú talajok (podzolos talajok, csernozjomok, láptalajok) jelentős kéntartalékkal rendelkeznek, míg a humuszszegény, lazább szerkezetű, durva szövetű talajok kénben szegényebbek, ezekben a szervetlen kénformák dominálnak, amelyek kimosódása jelentős.
Kertészeti és szántóföldi növénytermesztő üzemek a növekvő termésátlagok miatt a talajból kivont ként – a szerves trágyák hiányából is adódóan – a hagyományos műtrágyák már nem tudták pótolni, a korszerű fűtési módszerek elterjedésével a levegő kéntartalma jelentősen csökkent, továbbá a kéntartalmú növényvédő szerek használata is visszaszorult. Magában ként trágya formájában nem adunk, a növény ilyen igényét más tápelemek (műtrágyák) kísérőanyagaként visszük a talajba (tápoldatba). Ként legnagyobb mennyiségben tartalmazó műtrágyák a kálium trágyák (pl. kénsavas káli, káliumszulfát, Patentkáli), amelyek elsősorban a kertészeti kultúrákban használatosak a zöldségfélék, a gyümölcsfélék és a szőlő klórérzékenysége miatt.
A másik jelentős mennyiségben ként tartalmazó műtrágya az ammóniumszulfát (kéntartalma meghaladja a 23%-ot), ami erős, savanyító hatása miatt csak mészben gazdag talajon javasolható. Tápoldatozásnál a kén pótlása mellett a tápoldat pH értékének beállítására is használják. Szántóföldi és kertészeti kultúrák esetében széles körben használt kéntartalmú lombtrágya a keserűsó (magnéziumszulfát), amit elsősorban magnéziumtartalma miatt kevernek növényvédő szerekkel, kéntartalma gyorsan hasznosul.
A foszfortrágyázásra általánosan használt szuperfoszfát is tartalmaz 12-14% ként, ami abból adódik, hogy a gyártás során a nyersfoszfát foszfortartalmát kénsavval tárják fel. Kevés kén (0,5-1,5%) a klorid tartalmú káliumműtrágyákban is van, kén pótlására kertészeti kultúrákban kevésbé ajánlottak klórtartalmuk miatt.
(Terbe István – Agrofórum Online)
