A szántóföldi növények esetében - a hasonló technológiákból és vetésforgóból adódóan - az őszi trágyázás (alaptrágyázás) alkalmával, a három fő tápanyag közül a foszfort és a káliumot, valamint a nitrogén egy részét szórják ki, tavasszal, a fejtrágyázás során, a maradék nitrogént adják. Ezzel szemben a zöldségtermesztésben az alkalmazott technológiától, a termesztés intenzitásától (külterjes, intenzív, szuper intenzív technológiák), a talajtól és termesztési céloktól függően a trágyamegosztás, és a kijuttatás időzítése, akárcsak a kijuttatás és a bemunkálás módja, nagyon változó.
Trágyázás időzítése és trágyamegosztás
Minél nagyobb egy zöldség fajlagos tápanyagigénye, minél nagyobb a várható termés nagyságából adódóan a trágyaadag, és minél hosszabb a tenyészidő, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát több részletben kell kiadni. A trágyamegosztás különösen indokolt az olyan sóérzékeny fajok esetében, mint az étkezési paprika, az egyszerre kiadható tápanyagmennyiség lényegesen kevesebb (1. táblázat), illetve a tápoldat töménységének (EC értékének) alacsonyabbnak kell lennie, mint például a sóra kevésbé érzékenyeknél (káposztafélék, paradicsom stb.).
1. táblázat: Étkezési paprika esetében egyszerre kiadható legnagyobb műtrágyaadag (kg/ha)
A növény tápanyagigénye és a műtrágya minősége mellett, az alkalmazott termesztéstechnológia az a tényező, ami leginkább meghatározza a tápanyagok elosztását és időzítését.
A jobb víz- és tápanyag-megkötőképességgel rendelkező talajokon (pl. vályogtalajok, humusztalajok) mindig kisebb a perzselés veszélye, mint egy homokon, ahol gyakrabban, de 20-30%-kal kisebb adagok formájában tanácsos a tápanyagot kijuttatni.
A gyakori, kis adagú öntözéssel, vagy a rendszeres, naponkénti tápoldatozással feljebb „csalogatjuk” a paprika gyökerét, amivel jelentősen befolyásoljuk a tápanyagfelvevő-zóna elhelyezkedését. A sekélyen, a melegebb talajrétegben elhelyezkedő gyökerek hozzájárulnak a koraisághoz, ami egyben azzal a veszéllyel is jár, hogy egy-egy kimaradó öntözést (pl. műszaki hiba) jobban megsínylenek a gyökerek. A mélyebben elhelyezkedő gyökerekkel rendelkező helyrevetett paprika gyökérzete mind a víz, mind a tápanyagok szempontjából nagyobb pufferképességgel rendelkezik, mint a palántázott, csepegtetővel öntözött és tápoldatozott növényállományé.
Az őszi gabonáknál indokolt, ugyanakkor a paprika esetében helytelen gyakorlat – amit a környezetvédelem is jogosan kifogásol – az őszi alaptrágyázáshoz NPK tartalmú összetett trágyák használata. Csak olyan esetben fogadható el az őszi nitrogénes alaptrágyázás, ha jelentős mennyiségű szerves anyag került leszántásra (pl. kukorica után), amelynek a bomlását a pentozán hatás elkerülése miatt segíteni szükséges.
Helytelen gyakorlat az is, hogy a hosszabb tenyészidejű, jelentős mennyiségű káliumot igénylő zöldségfajok esetében, így a paprikánál is, fejtrágya formájában nem adnak káliumot. Tápanyagmegosztás tekintetében a 2. táblázatban feltüntetett arányokat javasoljuk megvalósítani.
2. táblázat: Trágyamegosztás az étkezési paprika esetében (%)
A fejtrágyázások időpontját célszerű fenológiai fázisokhoz kötni, akkor adni a tápoldatot, amikor az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek. A paprika esetében az első terméskötéseket követő napokban ugrásszerűen megnövekszik a tápanyagfelvétel nitrogénből és káliumból. Ennél korábban adott nagyobb mennyiségű nitrogén könnyen virág- és terméselrúgáshoz vezethet.
A szabadföldi étkezési paprika tenyészidejét tápanyagigény szempontjából alapvetően 4 szakaszra lehet osztani, a tápanyag mennyiségét és a tápoldat összetételét is ennek megfelelően kell szabályozni.
- I. szakasz: Az ültetést követő 2-3. hétben a nitrogénhez és a káliumhoz képest magas a P-igénye, ennek megfelelő összetételű (arányú), foszforsúlyos tápoldatot célszerű kijuttatni.
- II. szakasz: A kiültetést követő 3-5. hétben jelentősen változik a paprikanövény tápelemarány-igénye, a lombozat felépítéséhez sok nitrogénre van szüksége, ennek megfelelően a nitrogénadagot fokozatosan (!) szükséges emelni. Ugyanakkor veszélyt jelenthet a túlzott nitrogénezés a virágzásra, a terméskötődésre!
- III. szakasz: A szedések idején az újabb hajtások képződésekor a nitrogénhez képest valamivel több káliumot igényel. Ezt követően a szedéseknél az N:K arány lényegesen nem változik.
- IV. szakasz: A tenyészidő végén, az utolsó hetekben, a kálium elhagyható, és a nitrogén is fokozatosan csökkenthető.
A gyakran tapasztalt termésingadozás, amit legtöbbször az időjárás vált ki, azokban az állományokban erősebb, ahol a növény kondíciója nem megfelelő. A jó kondíciónak a művelt, jó szerkezetű talajon kívül feltétele a folyamatos és kiegyenlített víz- és tápanyagellátás, a fent jelzett tápelemarányok betartásával.
Trágyakijuttatás és bemunkálás módja
A szabadföldi zöldségtermesztésben végbement fejlődést jól tükrözi a trágyakijuttatásban és bemunkálás területén történt változások. A versenyképes paprikatermesztés, a jelenleginél lényegesen magasabb termésátlagok csak abban az esetben képzelhetők el, ha a korábbi tápanyagellátási módszerekkel szakítanak a gazdaságok, és a megnövelt, növény igényéhez jobban igazított trágyaadagokat korszerűbb módszerekkel juttatják ki és dolgozzák a növény alá. Ezt látva és tudva több szabadföldi étkezési paprikatermesztéssel foglalkozó gazdaság – újabban néhány fűszerpaprikát termelőre is van példa – áttért a tápoldatos termesztés valamilyen formájára.
A tápoldatos termesztés nem csupán a szilárd műtrágyák feloldása, és folyékony formában történő kijuttatása (3. táblázat)! Az eredményes tápoldatos termesztésnek három alapfeltétele van:
- megfelelő minőségű öntözővíz,
- vízben tökéletesen oldódó tápoldatozó műtrágyák és
- megfelelő technikai felszerelés (tartályok, bekeverők, szűrők, tápoldat-kijuttatók stb.).
3. táblázat: A tápoldatos és a hagyományos trágyázási technológia összehasonlítása
A jó minőségű öntözővízből a laboratóriumi vizsgálatok szerint nálunk meglehetősen kevés van. Jelenleg a kertészeti üzemekben használt öntözővizeknek közel 25-30%-ának az összetétele, mindenekelőtt szikesítő hatása miatt, alkalmatlan tápoldatozásra. Termesztés számára olyan vizeket, amelyek EC értéke meghaladja az 1,5-2 mS/cm-t (optimális érték a 0,5-1,5 mS/cm) már nem javasolhatók tápoldatkészítésre. Hasonlóan nem alkalmasak öntözésre az 1.500-2.000 mg/l feletti sótartalmú, 5-6 mgeé/l feletti HCO3– tartalmú, 1,5-3 mgeé/l feletti klórtartalmú vizek, továbbá azok, amelyeknek vas- és mangántartalma meghaladja az 1 mg/litert (ez utóbbiak a dugulás veszélye miatt csepegtető testeken keresztül nem juttathatók ki).
Csepegtetőn keresztüli tápoldatozásra csak vízben tökéletesen, maradék nélkül oldódó, úgynevezett tápoldatozó műtrágyák jöhetnek számításba. Ezekből a kereskedelemben meglehetősen jó a választék, a mono (egy-két hatóanyagot tartalmazók) műtrágyák mellett, 3-4 hatóanyagot tartalmazókat, továbbá komplexeket is forgalmaznak. Összetétel vonatkozásában is minden igény kielégíthető, ugyanis egy-egy műtrágyacsaládban 5-15 különböző N-P-K összetételű készítmény van, sok esetben mikro- és mezotápelemekkel is kiegészítve. Újabban a termesztők, elsősorban anyagi meggondolásból, előnyben részesítik a mono (egy hatóanyagú) készítményeket.
A tápoldatos technológia esetén, mint a hagyományos termesztésben, az alaptrágyák kijuttatása történhet ősszel, a talajforgatás alkalmával, de lehetséges az induló tápanyagszintet az ültetést közvetlenül megelőzően szilárd műtrágyákkal, vagy korábban indított tápoldatozással beállítani. Míg az utóbbi, a csepegtető öntözés és tápoldatozás esetén javasolható, addig az őszi bemunkálás a szórófejes öntözés és tápoldatozásnál célszerűbb, amikor a talaj tápanyagszintje olcsóbb (kommersz) műtrágyákkal is biztosítható.
Helytelen tápanyag-utánpótlásra (is!) visszavezethető élettani betegségek és fejlődési rendellenességek
Míg a növény egy bizonyos határon belül szelektálja a számára fontos tápelemeket és a kevésbé jelentős kémiai anyagokat, védekezik az alacsony és a magas hőmérséklet és páratartalom ellen, átmeneti tápanyaghiány esetén átépíti szervezetében a tápanyagokat, addig a tápoldat károsan magas töménységével, a túltrágyázással szemben „védtelen”. A magas sóérték a gyökérrendszeren keresztül közvetlen károsítja a paprikát, ezáltal szinte valamennyi fiziológiai folyamatra hatással van. Tekintettel arra, hogy a paprika különösen érzékeny a túltrágyázásra, a magas sótartalomra (EC-re), több fejlődési rendellenessége erre vezethető vissza:
- mészhiánybetegség (csúcsrothadás),
- gyökérbarnulás, gyökérelhalás és
- kényszerérés.
A szabadföldi paprikatermesztés gyakori élettani betegsége a mészhiánybetegség (1. kép), sokszor megfigyelhető a hajtatott és szabadföldi paprikában, az elmúlt években a korábbiaknál is gyakrabban volt tapasztalható. Annak ellenére, hogy a betegséggel sokat foglalkoznak a szaklapok és a szaktanácsokban is napi téma, mégis vannak, akik napégésnek, fertőző betegségnek, a talaj alacsony mésztartalmának tulajdonítják, pontos okával és megelőzésének módjával nincsenek tisztában.
A kalcium fontos növényi tápanyag, de a talaj termékenységének fenntartásában is jelentős szerepet játszik. Hatása sokoldalú, ennek tulajdonítható, hogy a hiánya számos tünetformában jelentkezik. Tekintettel arra, hogy nem átépíthető (reutilizálható), nagyon nehezen mozog a növényen belül (a legnehezebben transzspirálódó tápelem), a hiánytünete a fiatal növényi részeken, hajtáscsúcson, fiatal leveleken, termések hegyén, nem egyszer a gyökereken jelenik meg először. A mészhiányban szenvedő növények, ha lassabban is, de rendszerint elérnek egy bizonyos fejlettséget, ami annak tulajdonítható, hogy kis mennyiségű kalciumot mindig tudnak hasznosítani a talajból.
A bogyókon, a bibepont közelében jelentkező beszáradó barnás folt is a kalciumellátással van összefüggésben. A fajták közötti érzékenység eltérő, a fehér termésű, intenzív növekedésű paprikák sokkal fogékonyabbak, mint a magyar erős (fűszerpaprika) típusok. A mészhiány következtében kialakuló szövetelhalás már az egészen fiatal termésen megkezdődik, és csak később, a bogyó kifejlődésével válik jól láthatóvá.
A gyakorlatban tapasztalható kalciumhiány-tünetek a legritkább esetben vezethetők vissza a talaj alacsony mésztartalmára, rendszerint trágyázási, öntözési és klimatikus tényezők váltják ki (túltrágyázás, magas sótartalom, átmeneti szárazság, alacsony vagy magas páratartalom stb.). Ebből adódóan a védekezésnek kevésbé hatékony módja a mésztrágyázás (még a lombtrágyázás is), sokkal eredményesebb a megelőzés, a talajvizsgálat szerinti tápanyagellátás, a tápoldat töménységének pontos beállítása, a tápanyagarányok betartása, és amennyire lehetséges szabadföldön a klímaszabályozás (párásítók, árnyékoló hálók).
A trágyázás rossz időzítése, az intenzív öntözés és nitrogéntrágyázás túl korai indítása is lehet oka virág- és terméselrúgásnak. Általában a víz és a nitrogén együttes túladagolásának tulajdonítható, különösen veszélyes a növény fejlődésének kezdetén.
Páratartalom erős ingadozása következtében kialakuló termésrepedések (2. kép) a csepegtető öntözés és tápoldatozás gyakori velejárója. Tekintettel arra, hogy csupán a csepegtetőtestekkel történő öntözés alkalmatlan a páratartalom szabályozására, egy-egy esős napot követő, szinte évente ismétlődő légköri aszály, a páratartalom 50-60%-os ingadozását eredményezi, ami a termésfelület apró repedései mellett a virágzásra, a virágok termékenyülésére is káros hatású.
Az antociános foltok (3. kép) a hideg hatására kialakulhatnak az arra hajlamos fajták termésén, de a foszforhiány velejárója is. Legtöbbször az első terméseken mutatkozik akut hiánytünetként.
A gyökér viszonylag hamar jelzi a tápanyagellátásból és az öntözésből adódó hibákat. Nyálkás, barna gyökérzetet a fertőző betegségek mellett okozhatja a kalciumhiány, és a száraz, barna gyökérzetet a perzselés (magas EC, túltrágyázás) és a kimaradó öntözés.
Hajtásvég sárgulás a legfiatalabb levelek klorózisa, vas-, kén- és mikroelemhiányra utal. Legtöbbször relatív hiányról van szó, a paprika a talajból nem tudja valamilyen okból hasznosítani a tápelemet, mert magas a mésztartalom, vagy ami az intenzív termesztésben gyakoribb, a túlöntözés miatt levegőtlen a talaj (4. kép).
Az alsó levelek sárgulása nitrogén, kálium és magnézium hiányára vezethető vissza. Míg fejtrágyázás hatására a nitrogén esetében a gyógyulás egy-két nap leforgása alatt megtörténik, addig a kálium és a magnézium esetében hosszabban tartó folyamat.
A hajtáscsúcsok fejlődését két elem, a bór és a kálium különösen meghatározza. Ilyen formán jelentkező hiánytünetük – az oldalhajtás képződés leállása – főleg a támrendszeres termesztésnél szembetűnő.
Levélperzselődést szinte minden műtrágya és tömény tápoldat kiváltja. Mégis gyakori a karbamid típusú műtrágyák és az éretlen szerves trágyák használata esetén, aminek a felszabaduló ammónia az oka. Általában ijesztőbb látvány, mint amekkora a kár, ha csak egy-két alsó levélen láthatók a nekrotikus foltok, azt a növény gyorsan kiheveri.
Tudomásul kell venni, hogy paprika belső- és exportpiacainkat csak úgy leszünk képesek a jövőben megtartani, ha a költségek leszorítása mellett, a termesztéstechnológia fejlesztésével a termésminőséget, a termésátlagokat és a termésbiztonságot jelentősen tudjuk javítani. Ennek csak egyik, de fontos eleme a növény pontos tápelemigényére tervezett, és a többi technológiai elemmel összhangba végrehajtott tápanyag-utánpótlás!
