Magyarországon, szabadföldön keveset termesztenek tojásgyümölcsből, elsősorban a házi, ill. hobbi kertek növénye, de hajtatása 50-100 ha szokott lenni.
A tojásgyümölcsnek, vagy népszerűbb nevén padlizsánnak a fogyasztása az elmúlt két évtizedben jelentős mértékben felfutott Európában. Az utóbbi néhány évben nálunk is egyre népszerűbbé váló zöldség a diszkontokban, a szupermarketekben, de a kiskereskedőknél, a zöldséges standokon is már rendszeresen kapható. Még nem mondható általánosan fogyasztott zöldségfajnak, de egyre többen keresik, gyorsan nő a népszerűsége. Táplálkozási értékek tekintetében sem lebecsülendő zöldségfajról van szó. Jól tudták ezt erdélyi elődeink is, akik több mint száz elkészítési módját ismerték.
Nálunk – annak ellenére, hogy évről évre növekszik iránta az érdeklődés – még a zöldségkülönlegességek közé sorolják, és sokan ebből arra következtetnek, hogy a világon is ritkaságnak számító zöldségről van szó. Pedig az egyik legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségnövény, közel félmillió hektáron termesztik. 14-15 ország van, ahol 10.000 ha-nál nagyobb felületen folyik a művelése, csupán Kínában a termőfelület megközelíti a 250.000 ha-t. (Magyarország összes/!/ zöldségtermő felülete 2009-ben 74 000 ha volt.)
Melegigénye miatt elsősorban Európa déli országaiban (Olaszország, Spanyolország, Szerbia, Bulgária) termelik és ott is fogyasztják nagyobb mennyiségben, de miután kialakult talajon és talaj nélkül is az üvegházi termesztéstechnológiája, Hollandia is nagy termesztővé és exportőrré lépett elő. Csak a németeknek évente 40-50.000 tonnát exportálnak a téli hónapokban.
Magyarországon, szabadföldön keveset termesztenek tojásgyümölcsből, elsősorban a házi, ill. hobbi kertek növénye, de hajtatása – noha az elmúlt évben kicsit visszaesett – 50-100 ha között mozog, ezzel a melegigényes hajtatott (fő)növények között a paprika, a paradicsom, a sárgadinnye és az uborka után az ötödik helyet foglalja el. Az évenkénti 6.700 tonna termés (2009. évi adat), kevés import mellett, fedezi a hazai igényt (0,8-0,9 kg/fő/év). A még mindig alacsony, de javuló terméseredmények elsősorban a termesztéstechnológia gyors fejlődésének, a vízkultúrás hajtatás elterjedésének tulajdonítható (13,4 kg/m2).
1. kép: Nálunk kevésbé ismert a fehér színű, ovális alakú padlizsán
Környezeti igénye
A padlizsán termesztésének széleskörű elterjedését nagyban akadályozza a környezettel szemben támasztott magas igénye, amelyet nálunk szabadföldi körülmények között nehéz biztosítani. Az, hogy melegigényes növény, termőkorban hőmérsékleti optimuma 25 oC, nem sokat mond, hisz a paprikát, a dinnyeféléket és az uborkát is ebbe a csoportba soroljuk, mégis sikeresen termeszthető fajok a Kárpát-medencében. Ami különösen megnehezíti szabadföldi termesztését, de hajtatását is, hogy 6,5 hónapon keresztül fagymentes időjárást igényel, továbbá, hogy legalább 3 hónapon keresztül 20 oC felett kell lennie a napi átlaghőmérsékletnek. 8 oC-on a fejlődése leáll, hosszabb idő után tartós károsodást szenved. Ennek tulajdonítható alapvetően, hogy az árutermelése nálunk csak zárt térben folyik, ahol az optimális hőmérséklet mellett meg tudják teremteni az ideális talajfeltételeket (szerkezet) és a folyamatos vízellátást, ami azonos, vagy egyes fajták esetében meg is haladja a paprikáét. (Júniusban-júliusban, napfényes időben, napi 3-4 litert is elpárologtat tövenként.) A kedvezőtlen szabadföldi környezeti feltételekkel szemben a fóliákban kialakítható párás meleg és sok fény, az indiai géncentrumához hasonló kedvező klímát teremt számára.
Alakváltozatok
Nálunk is – más európai országhoz hasonlóan – a körte vagy csepp alakú, sötétlila, fényes termésű (350-450 gramm tömegű) bogyók a legkedveltebbek, a legkeresettebbek. Egyébként a termesztett fajták termése igen változatos, Távol-Keleten kedvelt a megnyúlt, banánra emlékeztető forma, de Európában is megjelentek a különleges alakú, fehér és sárga színű fajták. Az enyhén kesernyés íz minden fajtára jellemző, de túlérve kellemetlenné válik, talán ennek is tulajdonítható, hogy a padlizsán fogyasztása lassabban terjed nálunk. Tekintettel arra, hogy a koraiságot a hazai piac jobban megfizeti, érdemes a gyorsabb fejlődésű, rövidebb tenyészidejű fajtákat hajtatni (pl. Madonna, Orion, Mirabella, Oscar stb.).
Termesztéstechnológia
Metszési módok
Termesztési módszerek tekintetben, jobb híján a hazai termesztők a külföldi vetőmag-nemesítő és -forgalmazó cégek által javasolt technológiákat alkalmazzák, amelyek nem minden tekintetben felelnek meg a hazai körülményeknek. A kialakult metszési módról, és a hajtásszámtól függő növénysűrűségről vita van a termesztők között. A magasabb (nagyobb légterű) hajtatóházakban jónak bizonyult a főszárterheléses metszés, itt az alsó terméskorona meghagyása után a főszárról minden oldalhajtást eltávolítanak, magát a főszárat teljesen leterhelik. A kisebb légterű, általában enyhén fűtött vagy fűtetlen fóliák alatt jobb a kaszkádmetszés, amellyel a kisebb légtér által nyújtott szerényebb lehetőséget jobban lehet hasznosítani. Ilyenkor az alsó terméskorona megmarad, a főszárakat 2-3 szintenként (elágazásonként) visszametsszük, majd a visszametszés alatti oldalhajtást vezetjük tovább. Esetenként indokoltnak tűnhet egy sűrűbb ültetés, de az ezzel járó gombás betegségek fellépése (pl. botrítisz) hűvösebb időjárás esetén, súlyos, megoldhatatlan növényvédelmi gondok elé állíthatja a termesztőket.
Tenyészterület, tőszám
A tenyészterületre vonatkozóan nincs egységes álláspont a gyakorlatban, a termésmennyiség, a fitotechnikai munkák, a növényvédelem, az ismert termékenyülési gondok szorosan összefüggnek egymással. 2,5-3 növény/m2 tőállomány esetén 2-3 főszár meghagyását tartják legjobbnak a termesztők. Ezzel kapcsolatban harmadik éve végzünk vizsgálatokat a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Kísérleti Üzem és Tangazdaságában, Soroksáron, enyhén fűtött fóliasátorban, vízkultúrás körülmények között, négy ismétlésben, a termesztésben leginkább használt Madonna fajtával. A tőszám esetében két variációt alkalmaztunk: 2,6 és 3,3 db/m2-t. Tövenként 2, illetve 3 szárat hagytunk, amelyeket 3,5 méter magasságig vezettünk. Összesen 12 alkalommal szedtünk, először május végén, utoljára szeptember közepén.
2. kép: A hazai fogyasztók leginkább a 350-450 grammos sötétlila, fényes színű fajtákat keresik
Az eredményekből azt a következtetést vontuk le, hogy a nagyobb tenyészterületre ültetett növények (2,6 db/m2) statisztikailag is igazolhatóan nagyobb termést adtak, de a termések darabszámát tekintve lényeges különbség nem volt megállapítható. A nagyobb terméstömeg a piac által igényelt 290-350 gramm közötti kategóriában jelentkezett, a ritkább ültetésű tövek esetében több volt a 300 gramm feletti bogyóméret. A növénysűrűség a termések alakját (hosszúság és szélesség aránya) nem változtatta. A hajtások száma sem a sűrűbb, sem a ritkább ültetés esetében nem befolyásolta a termést.
Szaporítás
Szaporítása lényegében megegyezik a paprikáéval és a paradicsoméval. Tehát szaporítóládába sűrűre vetjük (500 növény/láda), és 2 szikleveles–2 lombleveles korban széttűzdeljük 7×7-es vagy 8×8-as tápkockákba, esetleg 10-es cserépbe. Van, ahol szálas palántáról is szaporítják, ezt hajtatásban nem javasoljuk. A palántanevelés időbeosztása a következők szerint alakul:
vetéstől kelésig 7-10 nap,
vetéstől tűzdelésig 2-3 hét,
vetéstől ültetésig 8-9 hét.
Palántanevelés
Palántanevelés idején – a paprikához hasonlóan – érzékeny a hőmérsékletre, ennek megfelelően a következő értékek pontos betartása alapvető feltétele a sikeres palántanevelésnek (holland adatok):
csírázáskor 28-30 oC,
szikleveles korban
nappal 18-20 oC,
éjjel 16-18 oC,
lombleveles korban
nappal, napos idő esetén 24-25 oC,
borús idő esetén 20-22 oC,
éjjel, napos időt követően 20-22 oC,
borús időt követően 18-20 oC.
Ültetés
Nincs egységesen kialakult ültetési időpont, a hajtatás kezdetét a termesztő-létesítmények technikai színvonala határozza meg. A hajtatóház fűtési szintjétől függően a következő ültetési időpontokat javasoljuk:
1. Igen korai hajtatás: a leggyengébb fényviszonyok mellett, a téli hónapokban történik a hajtatás, különösen nagy a gombás betegségek fertőzésének veszélye.
2. Korai hajtatás: javuló fényviszonyok jellemzőek erre az időszakra, kezdeti fejlődési nehézségek és zavarok után a növény termőidőszakára kedvező feltételek alakulnak ki. Várhatóan az értékesítési árak is kedvezően alakulnak.
3. Enyhe fűtésű hajtatási időszakban a fényviszonyok már közel optimálisak, a növekvő piaci igényeket elfogathatóan magas árak követik.
4. Hideghajtatás: a termesztés minimális ráfordítással megoldható, de a hozam is alacsony és a bevétel is kiszámíthatatlan.
5. Nyári fóliás termesztés: esetenként túlzott napsugárzás és felmelegedés zavarhatja a terméskötődést, szükségessé válhat ezért az árnyékolás is. A termések egy részének érését a már újból kedvezőbb árakat kínáló szeptember hónapra időzíthetjük.
6. Őszi hajtatás: kevés hazai tapasztalat van ezen a téren, a csökkenő fényviszonyok egyre kedvezőtlenebb termékenyülési viszonyokat teremtenek, és várhatóan komoly nehézségekkel jár a növényvédelmi gondok megoldása. A tervezhető jövedelem csekély.
7. Hosszú kultúrás hajtatás: a kiültetési időszak még kedvezőtlen körülmények közé esik, de a termésérés időszakában már kedvezőek a fényviszonyok. A hosszú kultúrás termesztésnek fontos technikai feltételei vannak. Ilyenek: nagy légtér, legalább 3 méteres kordonmagasság, nyári árnyékolás, kifogástalan szellőztetési lehetőség, tápoldatozás, párásítás.
A termesztési gyakorlatban az ültetés időpontját a kereslet alakulása, továbbá a termesztő-létesítmények technikai színvonala határozza meg. Nálunk, ezért a korai és az enyhe fűtésű hajtatás terjedt el, kevés fűtetlen hajtatás mellett.
Az ültetést ülepedett és kellően nedves, legalább 75 %-os vízkapacitásig feltöltött talajon végezzük, amelynek hőmérséklete optimális esetben 20-21 oC, de legkevesebb 18 oC legyen. Ennek érdekében a fűtést jóval az ültetés előtt meg kell kezdeni.
A fajtától, a metszés módjától, de főleg a kiültetés időpontjától függően 1,8-3,3 db/m2 növénysűrűséggel számolhatunk. Fűtés nélküli fóliák alá 80 cm-es sortávolság mellett 50 cm-es tőtávolságra ültessünk (2,5 növény/m2), de a kezelési és szedési munkák szempontjából előnyösebb a 90 x 45 cm. A fűthető fóliák alá valamivel ritkábbra, 80-90 x 60-70 cm-re helyezzük el a növényeket (1,8-2 növény/m2). Üvegházakban téli ültetésnél még nagyobb tenyészterületet kell alkalmazni (1,8 db/m2). Ültetéskor úgy helyezzük a palántát a talajba, hogy a tápkocka teteje éppen a talaj színe alá, 1-2 cm-re kerüljön. A kiültetést, függetlenül a talaj nedvességétől, alapos beöntözés kövesse. Gyökeresedés szempontjából előnyös, ha víz helyett foszforsúlyos komplex műtrágya híg oldatát használjuk. Gyökérrendszere erősebb, mint a paprikáé és a paradicsomé, ezért túl erős indításnál (sok víz, sok nitrogén) fennáll annak a veszélye, hogy vegetatív növekedésbe megy át, és a virágokat ledobja.
A kiültetést követően minél előbb, de legkésőbben, ha a szár elérte a 30 cm-t, kezdjük meg a felkötözését, ami nem lehet túl szoros. A hurkot a növény szárára lazán helyezzük, lehetőséget hagyva a későbbi szárvastagodásnak. A felkötözés meggyorsítását szolgálják a klipszek, ezek 3-4 szezonon keresztül is használhatók.
Nagy figyelmet kell fordítani a páratartalom szabályozására, tekintettel arra, hogy a legveszedelmesebb gombás betegség, a botrítisz magas páratartalom hatására jelentkezik. Főleg téli, késő tavaszi borús időben fordul elő, hogy a páratartalom jóval 90 % fölé emelkedik, amit a külső, kedvezőtlen időjárás miatt szellőztetéssel is nagyon nehéz mérsékelni. Ilyenkor a déli órákban szellőztessünk, és egyben fűtsünk is. 80-85 % körüli páratartalom már nem kedvez a botrítisz terjedésének, ugyanakkor a virágok jól kötnek, és a termés felülete is kellően fényes lesz. A léghőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy nappal borús időben 21-22 oC, éjjel 18-20 oC legyen. Napos idő esetén ennél akár 5-6 oC-kal is tarthatunk melegebbet, aminek kedvező hatása csak úgy érvényesül, ha a CO2-koncentráció is magasabb (0,1-0,12 %).
Magas éjszakai léghőmérséklet – azonos éjszakai és nappali hőmérséklet – mellett, mivel erős a növény disszimilációja, leáll a bogyó növekedése és a növény fejlődése. Hasonlóan kedvezőtlen a túl nagy nappali hőingadozás, ami virágelrúgást eredményezhet. A termesztési tapasztalatok azt mutatják, hogy az 5 oC hőkülönbség mellett legjobb a virágzás és a terméskötés, ugyanakkor a disszimiláció még nem túl erős.
Levegőtlen talajon vagy túlöntözés hatására a hajtásvégek kisárgulnak, és vashiányra emlékeztető tüneteket mutat a növény. Ilyenkor az öntözés, ill. a tápoldatozás átmeneti szüneteltetésével, valamint a talaj fellazításával a klorózis gyorsan megszüntethető. Az ültetést követő 3-4. héten kezdjük a fejtrágyázást, amikorra a gyökerek megerősödtek. Érzékeny a magnéziumhiányra, ami az alsó és középtáji leveleken szokott sárga érközi elszíneződés formájában jelentkezni. Keserűsó vagy magnézium-nitrát többszöri permetezésével megelőzhető, ill. fokozatosan megszüntethető a jelenség.
Növényvédelem
Növényvédelmében a fő hangsúlyt elsősorban a gombás betegségek közül a botrítiszre, a kártevők közül az üvegházi molytetűre kell helyezni. További betegségei és kártevői:
– vírusok: TMV és CMV vírus,
– gombás betegségek: palántadőlés, fitoftórás betegség, fehérpenész, botrítiszes betegség, verticíliumos betegség,
– kártevők: lótücsök, gyökérgubacs-fonálféreg, üvegházi molytetű, burgonyabogár, közönséges takácsatka.
Szedés
A szedés az ültetést követő 70-80. napon kezdődik, amit a bogyóméret iránti igény is meghatároz. Nálunk leginkább a 300-450 grammos terméseket keresik. Tavasszal, heti gyakorisággal, de télen 10-14 naponként kell csak szedni. Az érettség biztos jele, ha a termés színe sötét lesz és fényes. A színesedés a kocsány felőli részen kezdődik, és fokozatosan húzódik lefelé. Legkorábban akkor lehet szedni, ha a színeződés már látható, így leszedve a termés szépen utóérik. Teljes érés után gyorsan kezd puhulni, ezzel együtt erősen megkeseredik, fogyaszthatatlanná válik. Általában késsel vágják, törése nehezen valósítható meg a főszár megsértése nélkül. Szedéskor a következő termésméretek szerint szokás osztályozni:
100-175 gramm,
175-225 gramm,
225-300 gramm (a piac által leginkább keresett méret),
300-400 gramm (a piac által leginkább keresett méret),
400-500 gramm,
500 gramm felett.
3. kép: Korszerű padlizsánhajtatás kőgyapoton
Szedéskor az érdes szártól és a tüskéktől az érzékeny héja könnyen megsérül, és könnyen megnyomódik, ezért nem szabad a terméseket a ládába beszorítani. A hollandok és a spanyolok 5 kg-os kartondobozokba csomagolják a padlizsánt, nálunk a selyempapírral bélelt, műanyag rekeszes értékesítés az általános. 12-15 oC-on 80 %-os páratartalom mellett 2-3 hétig tárolható.
Más növényekhez hasonlóan, egyre többen foglalkoznak a tojásgyümölcs talaj nélküli termesztésével, amit a padlizsán esetében is a talajok fokozódó elfertőződése tett szükségessé. A vízkultúrás termesztésben elért eredmények nem egy esetben 40-50 %-kal nagyobbak, mint hasonló feltételek mellett, a talajos kultúráknál.
Dr. Terbe István, Kis Krisztiánné, Danyi Helga
BCE Kertészettudományi Kar, Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék
