A repcedarázs (Athalia rosae) Magyarországon és egész Európában előfordul. Megtalálható Afrika északi és déli részén, Dél-Amerikában és Kis Ázsiában egyaránt. Tápnövényei a káposztafélék közül kerülnek ki.
Jelentősége, életmódja
Tápnövényei a káposztafélék közül kerülnek ki. A legnagyobb kárt a repcén okozza, de mustáron is jelentős, valamint megfigyelték retken és tarlórépán is. A gyomnövények közül fellelhető a vadrepcén, a repcsényretken, de tápnövénye lehet az útszéli zsázsa, mezei tarsóka is. Az őszi káposztarepce egyik legjelentősebb kártevője. Életmódja révén jelen van a nyári időszakban is, de gazdasági kártételi veszélyt az őszi fiatal állományokra nézve jelenthet. A kártevő jelentősége a repce vetésterületének koncentrálódásával és a száraz években növekszik. A repcedarázs a mustárdarázzsal (Athalia glabricollis) együtt fordul elő, de utóbbi jelentősége kisebb. Szabad szemmel nem elkülöníthetőek egymástól.
Repcedarázs imágó (Forrás: https://www.flickr.com)
A repcedarázsnak évente 3 nemzedéke fejlődik. Telelő alakja az álhernyó típusú lárva, amely a talajban, szőtt gubóban, 3-10 cm mélyen vészeli át a hideg hónapokat. A bábozódása április végén történik, és a rajzás röviddel az után elkezdődik. Május közepén és második felében figyelhető meg a rajzásának csúcsa. A kifejlett repcedarázs virágok nektárján táplálkozik, mielőtt a tojásrakás elkezdődik. Erre a célra a vadrepce, vagy a mustár leveleit választja, ahol a levéllemezbe, annak fonáki epidermisze alá helyezi tojásait, akár többet is.
A tojásokból 7-10 nap múlva kelnek ki a lárvák, amelyek élete 15-20 napig tarthat. A bábozódás a nyár folyamán is a talajban történik. Ez a bábállapot igen rövid, alig 2 hét alatt lezajlik. Az új nemzedék június utolsó hetében kezdi el rajzását. A tojásokat ekkor a vadrepcére, mustárra, ritkán a tarlórépára rakja. Júliusban kifejlődnek a lárvák, amelyek bábozódása után az új és egyben a fő veszélyt jelentő nemzedék repülése augusztus végén kezdődik. Ez a nyár végi harmadik nemzedék a meleg őszön akár októberig is folytathatja rajzását. A lárvafejlődés hideg időben decemberig eltarthat.
Kártétel
A repcedarázs elsődleges tojásrakási helye a felső leveleken van, ezért a kikelő fiatal lárvák először itt hámozgatnak, majd lyukakat rágnak. Az ennél is szembetűnőbb kártétel az, amikor a fejlődő lárva táplálékfogyasztása ugrásszerűen megnő. Utolsó lárvastádiumaiban a lárva összes táplálékának közel 90%-át fogyasztja el. Ekkor a lyuggatás helyett már vázasítanak, azaz nagy egyedsűrűségük mellett csak a levél ereket hagyják meg és egy-két nap alatt tarrá rágottá válik a tábla. Súlyos esetben a szárrészek, mustárnál pedig a virág és a becő is rágásuk áldozatául eshet.
Bizonyos évjáratokban az őszi káposztarepce levelek előrehaladott fejlettségi állapota alkalmatlan a tojásrakásra. Ekkor időben nem hangolódik össze az alkalmas tápnövény és a kártevő rajzása. Az ilyen évjáratokban nem alakulhat ki számottevő kártétel. A repcedarázs előrejelzésére sárga fogólapokat, vagy a Moericke-féle sárgatálat használhatjuk. Amint a darazsak megjelentek a fogólapon, vagy a tálban, attól számítva 20 napon belül várható a lárvakelés. Ha a fiatal lárvastádiumokban vizsgáljuk meg a táblát, megtévesztő lehet a gyenge kártétel, amely rövid idő alatt komoly kárrá válik a növekvő táplálék felvétel miatt. Ezért fontos, hogy szeptemberben, októberben egy héten belül többször vizsgáljuk meg a fiatal őszi káposztarepcét. Ha a 2-5 leveles állapotú repcében az álhernyók száma 1 m2-en eléri, vagy meghaladja a 2-4 db-ot, akkor állománykezelésre van szükség a károk elkerülése érdekében.
Repcedarázs álhernyó és kártétele (Forrás: https://www.agromentor.ro)
Védekezés
A repcedarázs ellen az első védekezési lehetőség, hogy a fiatal növényeknek a lehető legjobb kondíció kialakulását biztosítsuk. Megfelelő talaj- és magágy-előkészítéssel, tápanyagellátással, időben elvégzett vetéssel segíthetjük, hogy a repcedarázsra érzékeny fenológiai stádium rövid legyen, vagy az enyhe károk után gyorsan regenerálódjon a növényállomány. Abban az esetben, ha a repce, vagy egyéb gazdanövények betakarítása után megakadályozzuk az árvakelések kialakulását és a tarlót betárcsázzuk, azzal jelentősen csökkenhet a következő generáció egyedsűrűsége.
A védekezés másik lehetősége a korábban nagy választékkal rendelkezésre álló csávázó szerek voltak, amelyek száma mára egy készítményre csökkent a szigorú szabályozás következtében. A ciántraniliprol antranil diamid típusú csávázószerként használható repcedarázs ellen.
Az állomány kezelésére jelenleg 37 készítmény engedélyezett. Egyes évjáratokban, ha az imágó rajzása elhúzódó és a lárvakelés hosszan, az érzékeny növényi fenológiában zajlik, akkor célszerű a hosszú hatásidejű vagy piretroidokkal kombinált felszívódó készítmények használata. A jól ismert szerves foszforsavészter hatóanyagú klórpirifosz 6 készítménye engedélyezett kombináltan piretroiddal. A neonikotinoid inszekticid acetamiprid hatóanyagának 8 rovarölő szere közül választhatunk. Felszívódó és kontakt hatású inszekticid a tiakloprid hatóanyag szintén hosszú hatástartamú. Ha gyors, de nem feltétlenül elhúzódó hatástartamú készítményre van szükségünk és a repce intenzív növekedése valószínű, akkor a piretroidok jelenthetik a megfelelő választást. A piretroid hatóanyag 19 terméke közül választhatunk, amelyek között mikrokapszulázott, jó esőállóságú és fokozatos hatóanyag felszabadulással jellemezhető készítmények is elérhetőek.
Az engedélyezett készítmények közül 10 méhekre nem jelölésköteles, 17 mérsékelten kockázatos és 10 kifejezetten kockázatos, amit figyelembe kell vennünk, ha virágzó kultúra, vagy virágzó gyomnövények vannak a repcetábla környezetében.
A repcedarázs elleni sikeres védekezés kulcsa a kártevő helyes, több szempontot mérlegelő előrejelzése, a gyakori táblabejárás és az időben elvégzett kezelés, amivel megakadályozhatjuk, hogy 2-3 nap alatt meglepetésszerű kárt okozzon az őszi káposztarepce egyik legjelentősebb kártevője.
Kiemelt kép forrása: https://www.flickr.com
