A Penn State Egyetem kutatói megállapították, hogy azoknál a méhészeknél, akik a Varroa atkák – ezek apró paraziták, amelyek gyengíthetik a méheket és betegségeket terjeszthetnek közöttük – elleni kezelések kombinációját alkalmazták, magasabb volt a méhcsaládok téli túlélése, mint azoknál, akik csak egyféle kezelést végeztek. Az eredményeket a Journal of Insect Science című folyóiratban tették közzé.

Integrált védekezés

Bár az időjárás jelentősen befolyásolta a méhcsaládok téli túlélését, az integrált kártevőirtási stratégiákat alkalmazó méhészek – akik többféle módszerrel védekeznek a Varroa atkák ellen – magasabb túlélési arányt értek el még a zord időjárási körülmények között is.

A tanulmányhoz a kutatók a pennsylvaniai méhészeknek több mint 15 éve minden tavasszal elküldött, a mézelő méhcsaládok téli veszteségéről és a méhészet irányításáról szóló éves felmérés adatait használták fel.

Az adatok között szerepeltek a tél előtti és utáni méhcsaládszámra vonatkozó információk, hogy a méhész hány éve foglalkozik méhekkel, a Varroa atka elleni kezelés és annak módja, valamint a kiegészítő táplálék biztosítása és annak mennyisége. A méhészek a méhészetük koordinátáit is megadhatták, ami lehetővé tette a kutatók számára, hogy pontosan kiszámítsák az egyes méhészek kaptárjait körülvevő élőhely minőségét – beleértve a virágforrások elérhetőségét tavasszal, nyáron és ősszel –, és információt kapjanak az előző évben tapasztalt időjárási viszonyokról.

Mivel az élőhely és az időjárás összetett tényezők, sok adatra van szükség ahhoz, hogy statisztikai modelleket lehessen készíteni annak megértéséhez, hogy pontosan hogyan hatnak a méhekre.

A természetes hatóanyagok ugyanolyan hatásosak

A tanulmányból kiderült, hogy azok a méhészek, akik a méheket Varroa atka ellen kezelték, szignifikánsan nagyobb túlélési arányt értek el, mint azok, akik nem kezelték. Azoknál pedig, akik többféle kezelést alkalmaztak, jobb volt a túlélési arány, mint azoknál, akik egyféle eljárást használtak.

A kutatók nem találtak szignifikáns különbséget a természetes hatóanyaggal végzett és a vegyszeres kezelések között. A természetes eredetű szerves vegyületek ugyanolyan hatékonyan növelték a téli túlélést, mint a szintetikus szerek, amelyekről kimutatták, hogy a szermaradványok hosszú távon kimutathatók méhcsaládokban, és elősegíthetik a rezisztens Varroa atka populációk kialakulását.

Ezek az eredmények összhangban vannak a Penn State kutatói által végzett korábbi tanulmányokkal, amelyek szerint a biogazdálkodással végzett méhészeti módszerek ugyanolyan hatékonyak, mint a hagyományos módszerek.

A tartós nyári csapadék csökkenti a családok túlélését

A kutatók emellett azt is megállapították, hogy míg a tavaszi, őszi és téli csapadék a méhek túlélési esélyeinek növekedésével járt együtt, a nyári csapadék éppen ellenkezőleg: csökkentette a méhcsaládok túlélését. A kutatók szerint ennek oka az lehet, hogy a sok egymást követő nyári esős nap csökkentheti a méhek táplálékkereséssel töltött idejét, amelyek így kevesebb táplálékot tárolnak télre, és alacsonyabb lesz a költésszám.

Ez a tanulmány, valamint a Penn State Egyetem más tanulmányai azt mutatják, hogy a tenyészidőszak időjárási körülményei valóban fontosak a mézelő méhek túlélése és a méztermelés, valamint a vadméhfajok bősége szempontjából.

Fotó: Pixabay