A Somogy megyei Inke területének határában található, kelő, pár leveles repcetábla bejárása során meglepő, korábban nem tapasztalt kárképpel szembesültünk.
A Somogy megyei Inke területének határában található, kelő, pár leveles repcetábla bejárása során meglepő, korábban nem tapasztalt kárképpel szembesültünk. A 17 hektáros területen az állomány egészét érintő növény pusztulás nyomai voltak felfedezhetők. A fiatal, pár leveles repce növények kidőlve hevertek a talajon (1. kép). Felületesen megvizsgálva, a kárképek először a talajlakók jelenlétére utaltak, melyek a földalatti, vagy közvetlenül a gyökérnyaki részek meg- és átrágásával a fejlődő repce kidőlését okozzák. A főként gyökérnyakban sérült növények nagy száma kifejezetten drótféreg jelenlétét feltételezte (2. kép).
A károsított növényeket kihúzva, a növénnyel érintkező talajrészeket közelebbről átvizsgálva a talajlakók jelenlétére utaló konkrétabb nyomok viszont már nem voltak felfedezhetők. Rövid keresgélést követően egyértelműen fény derült tettesre. A növényeken táplálkozva a gyepi hangya (Tetramorium caespitum) több károsító példányát sikerült felfedezni (3., 4. kép).
A faj magyarországi kártétele Jablonowski (1906) és Kadocsa (1943) tollából már a XX. század első felében ismert volt. A kártevő legújabb, tudományos szemléletű vizsgálata Vörös (2002) munkásságához kötődik, aki részletesen feltárta a tényleges tápnövény kört, az azokon okozott kárképeket, s vázolta a lehetséges védekezési módszereket.
1. kép: A károsítás hatására kidőlt fiatal repcenövény
A gyepi hangya eurázsiai gyökerű, de Észak-Amerikába és a Távol-Keletre is behurcolták. Így napjainkra Amerikától, Észak-Afrikán keresztül egészen Japánig mindenhol megtalálható.
Államalkotó hártyásszárnyúként (Hymenoptera) szaporodása az ún. spanandria: a királynő által irányított ivaros, ivartalan utódnemzés. Kasztrendszer (királynő, hímek, dolgozók) jellemzi, mely során az egyed hovatartozása már a királynő petesejtjének megtermékenyítésénél eldől. Ivaros úton, vagyis a megtermékenyített petesejtből jönnek létre a nőivarú dolgozók s katonák, míg a királynő és a hímek ivartalan, ún. parthenogenetikus úton keletkeznek.
A gyepi hangya színe változatos, a világosbarna és az egészen fekete egyedek is felfedezhetők, attól függően milyen környezetben él a populáció. A családonként egyetlen királynő mérete 6-8 mm, míg a sokkal nagyobb számban előforduló dolgozók mindössze 2-3 mm hosszúak. A gyepi hangya, sok más hangyafajhoz hasonlóan, többnyire a földben található fészkekben él. Családjai nagyon népesek, egy fészekben 10000 egyed is előfordulhat.
2. kép: Gyökérnyakában sérült repce
A kártevő ún. pantofág élőlény. Így egyaránt növényi és állati eredetű szerves anyaggal is képes táplálkozni. Ragadozó életmódot folytatva a legkülönbözőbb rovarok lárváit, bábjait és imágóit is prédának tekintheti. A legújabb eredmények szerint ökológiai nyomásra, azonban kialakulhatnak kizárólag herbivor (növényi táplálkozású) életmódú populációi. Ennek megfelelően több tanulmány született napraforgón, kukoricán, mustáron, repcén, fejes káposztán, szőlőn, dohányon, szamócán, sárgarépán, mákon, cukor- és takarmányrépán, illetve legkülönbözőbb lehullott gyümölcsökön okozott kártételével kapcsolatban.
Őszi káposztarepcében kártétele a pár leveles növények gyökérnyak elvékonyításában, átrágásában nyilvánul meg, melynek következtében a fiatal növény fonnyad, kidől, majd végül elszárad. Kártételük robbanásszerű. Gyorsan kialakuló. Fő károsítási időszakuk általában tavasz végére, nyár elejére esik. A 2016 nyár végi, az ősz elejére is áthúzódó meleg időjárás, azonban lehetőséget biztosított a kártevő elhúzódó megjelenésnek, repcén kialakított súlyos kártételének.
3. kép: A repce gyökérnyakát rágó gyepi hangyák
A védekezés lehetőségei sajnos korlátozottak. A neonikotinoidok – többek között repce esetében – talaj- és vetőmagkezelésre vonatkozó moratóriuma miatt tiltott a leghatékonyabb védekezési mód, a csávázás.
Így a rendelkezésre álló eszközök közül a megelőző agrotechnikai műveleteket kell említeni. A repce vetését megelőzően aktív hangya jelenlét esetén a gyakori talajmunkák, vagy akár a vetőszántás beiktatása szétrombolhatja a már meglévő fészkeket. Így a megsérült várakat, fiasítást a család a repce kelésének idejére nem tudja helyrehozni.
A fészek ellen irányuló kémiai beavatkozások nehézsége a királynő védett helyen történő tartózkodásával magyarázható. Abban az esetben viszont, ha a királynő nem pusztul el, a dolgozók gyérítése csak átmeneti eredményt adhat. Ezért a közvetlen állománypermetezés és a talajfertőtlenítés is többnyire hatástalan. Eredmény a várak áztatás szerű beöntözésétől, illetve a csalétkezéstől (szabadföldi használatra jelenleg nem áll rendelkezésre engedélyezett készítmény) várható. Ez utóbbi esetben a dolgozók a méreganyaggal átitatott csalétket eljuttatják a királynőhöz, s a fejlődő lárvákhoz. Így a család kipusztul.
4. kép: Gyepi hangyák kártétel közben
Összességében e meglepő kártétel egyik kiváltó tényezője a kései kártételnek teret biztosító, elhúzódó meleg klíma. Nem elhanyagolható tényező azonban, a repce megváltozott termesztéstechnológiája, melyben a csökkentett menetszámú talajművelés, a vetőmagnorma visszaesése és a kémiai növényvédelem lehetőségeinek szűkülése egyaránt szerepet játszik. Úgy véljük, hogy a rovarölő szeres csávázók hiányában a gyepi hangya mellett egyre több, korábban ritka kártéllel kell majd szembenézni a jövő repcetermesztőinek.
Dr. Keszthelyi Sándor
Kaposvári Egyetem, Növénytudományi Intézet
Vanyúr György
Adama Hungary Zrt.
Fotó: Vanyúr György
