A 2026-os nyár szárazsága már nem egy-egy európai termőtáj problémája: Hollandiától a Balkánig, Franciaországtól Magyarországig komoly terméskieséssel számolnak a gazdálkodók. A csapadékhiányt tartós hőség és alacsony talajnedvesség kíséri, miközben több térségben az öntözéshez rendelkezésre álló víz mennyisége is korlátozott.
A következmények növényenként és régiónként eltérnek, de a burgonya, a kukorica, a komló és a takarmánynövények egyaránt megszenvedik az időjárást. A Duna alacsony vízállása pedig arra is figyelmeztet, hogy az aszály hatása a betakarítással nem ér véget: a terményszállításban és a tárolásban is gondokat okozhat.
Hollandiában már az öntözés sem jelent biztosítékot
A holland mezőgazdaság számára különösen szokatlan helyzetet teremtett az idei nyár. Zeeland tartományban, ahol a jó termőképességű területeken jelentős a burgonya- és szántóföldi növénytermesztés, a gazdák egy része a szokásosnál jóval korábbi betakarításra kényszerül. A burgonyaállományok idő előtt leszáradtak, a gumók pedig sok helyen nem érték el a feldolgozóipar által kívánt méretet. Egy helyi termelő az átlagoshoz képest mintegy egyharmados terméskieséssel számol annak ellenére, hogy öntözni is tudott.
A problémát ugyanis nem egyszerűen a kevés csapadék okozza. A magas hőmérséklet, az erős besugárzás és a száraz levegő együtt jelent olyan terhelést, amelyet már öntözéssel sem feltétlenül lehet ellensúlyozni. Ráadásul Hollandia több térségében korlátozták a felszíni vizek mezőgazdasági felhasználását, így nem minden gazdaság tudja vízpótlással mérsékelni a veszteséget.
Júliusban a Benelux államok egy részén is az átlagosnál jóval szárazabb viszonyok uralkodtak. Nyugat-Európa egészét tekintve a felszíni talajnedvesség alacsonyabb volt, mint 2022 júliusában, amikor ugyancsak súlyos aszály érintette a térséget.
A kukorica több országban a vesztesek között van
A Balkánon még látványosabb a termés visszaesése. Északkelet-Boszniában az egymást követő hőhullámok és a tartós vízhiány súlyosan károsították a kukoricát. Egy helyi gabonatermelő szerint azokon a táblákon, amelyek kedvező években hektáronként 6–7 tonnát adtak, 2026-ban mindössze 1,5–2 tonna körüli termésre lehet számítani. A takarmánybázis szempontjából sem jobb a helyzet: egyes területeken a korábban jól fejlődő hereállományok is gyakorlatilag eltűntek.
A kukorica helyzete azonban nemcsak a Balkánon romlott. Franciaországban augusztus közepére már olyan becslések jelentek meg, amelyek szerint az idei termés 7 millió tonna alá kerülhet, szemben a korábban várt mintegy 9 millió tonnával. Az uniós kukoricatermés akár 50 millió tonna alá is csúszhat, amire évtizedek óta nem volt példa. Lengyelország ugyanakkor kedvezőbb helyzetben van, ami jól mutatja, hogy az európai aszály területi eloszlása korántsem egyenletes.
Magyarországon 80–160 milliméter is hiányzik
A hazai helyzet szintén súlyos. Az augusztus 19-i agrometeorológiai értékelések szerint az előző 30 napban nagy területen 10 milliméternél is kevesebb csapadék hullott, többfelé pedig még az 5 millimétert sem érte el az összeg. Május közepe óta az ország középső részén helyenként 50 milliméternél kevesebb eső esett, az elmúlt három hónap csapadékhiánya pedig a sokéves átlaghoz viszonyítva 80–160 milliméter között alakult.
Az augusztus közepén érkező kisebb esők a nyári kapásnövények állapotán már nem tudtak érdemben javítani. A természetes vegetáció is megsínylette a vízhiányt, ami az állattartók számára közvetlen takarmányozási problémává válhat.
A Duna alacsony vízállása újabb kockázatot jelent
Romániában a napraforgó egyes térségekben jobban viselte az időjárást, mint a kukorica, a termelők számára azonban más oldalról jelentkezik a szárazság következménye. A Duna rendkívül alacsony vízállása akadályozza a gabonaszállítást, torlódásokat okoz a terminálokon, miközben közeledik a napraforgó, majd a kukorica betakarításának nagyüzeme. A tárolókapacitás és a szállítás szűkössége így olyan gazdaságokat is érinthet, ahol maga a termés elfogadható.
Az idei helyzet egyik fontos tanulsága éppen ez: a mezőgazdasági aszály következményeit már nem lehet kizárólag a hektáronkénti hozamok alapján értékelni. Ha kevés a víz, egyszerre kerül nyomás alá a növénytermesztés, az állattenyésztés takarmányellátása, az öntözés és bizonyos térségekben a folyami áruszállítás.
A talaj vízgazdálkodása egyre fontosabb tartalék
A gazdaságok alkalmazkodási lehetőségei között mind nagyobb szerepet kap a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességének javítása. Hollandiában például vannak olyan termelők, akik forgatás nélküli műveléssel, folyamatos talajtakarással és szervesanyag-visszapótlással próbálják mérsékelni a száraz időszakok hatását. Ezek a módszerek nem szüntetik meg az aszályt, és szélsőséges vízhiány esetén önmagukban nem képesek megvédeni a termést, de javíthatják a talaj szerkezetét és vízháztartását.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
