A kénről sokan nem tudják, hogy Nightinale, Beckenbach és társai már a 40-es években, Amerikában, több vonatkozásban tisztázták az élettani szerepét. Tévesen a kén „felfedezését” is, a múltszázad második felére datálják, amikor Európában a 80-as évek végén, a 90-es évek elején a kénhiány jelenségét dán, német és holland kutatók a keresztesvirágúakon, gyümölcsfákon és más olajos növények termesztése során tömegesen tapasztalták.
A ként a növényi szövetekben felhalmozott mennyisége alapján (szárazanyagra számítva 0,2-0,7%) a makroelemek közé soroljuk, a szakirodalom a hatodik legfontosabb tápelemként, a három fő makroelem (nitrogén, foszfor és kálium), valamint a kalcium és a magnézium után tárgyalja. Legnagyobb koncentrációban a levelekben található. Fontos szerepet játszik az enzimatikus reakciókban, a fehérje képzésben és egyes vitaminok (pl, B1) kialakulásában, továbbá a redox rendszerekben. Fontos eleme a zsírsavak szintézisének, és alkotó része több fontos gazdasági növény illóanyagának is.
Tisdale és Nelson a szántóföldi növények kapcsán a kénhiány-tünetek okát alapvetően négy dologban fogalmazta meg:
– a kénmentes műtrágyák fokozott mértékű használata,
– a kénnek, mint növényvédő szernek a kisebb mértékű felhasználása a szántóföldi növények és a kertészeti kultúrák esetében,
– a kénvegyületek (kéndioxid) koncentrációjának jelentős csökkenése a légkörben és
– a terméseredmények jelentős növekedése az egyoldalú NPK műtrágyázás hatására, amivel nem járt együtt a kéntartalmú műtrágyák használata.
Kén a növényben
A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, mivel gátolt a sejtosztódása és a fehérje szintézise. A növekedés gátlás tünetei a lombozaton – a gyökérzethez képest – erősebben jelentkeznek, súlyos kénhiány esetében is fejlett, elágazó gyökeret nevel a növény.
Kénhiány uborkán. A tünetek emlékeztetnek a nitrogén hiányára, de azzal ellentétben nem az idősebb, hanem a fiatalabb leveleken mutatkoznak először és intenzívebben.
A kénhiány-tünetek a fiatalabb leveleken jelentkeznek először, tekintettel arra, hogy a kén csak akropetálisan (felfelé) mozog, a termesztett növények nem képesek bazipetálisan (a gyökérzet irányába) szállítani. A levéllemez kisárgul, először az erek közötti szövetek mutatnak világosabb elszíneződést, majd idővel a vékonyabb erek is megsárgulnak, csak a főér és közvetlen környéke marad zöld. A hajtásnövekedés lelassul, idővel leáll. Maga a növény durva, kemény tapintású – súlyos esetben a fonáki oldalon enyhén vöröses elszíneződést is mutat. A fiatal levelekre a merevtartás és a kanalasodás, a levélszélek pödrődése jellemző. Súlyos kénhiány esetén a leveleken, a vastagabb erek között nagy, összefüggő, beszáradt foltok is képződhetnek, ez utóbbi tünetet nem sikerült minden növényfajnál kimutatni.
A zöldségfélék esetében a kénhiány-tünetek megjelenését akkor észlelték, amikor a levelek kéntartalma (S) alacsonyabb volt 0,03 %-nál. Optimális esetben a nitrogén-kén aránya 30-40:1 között változik, beteg (kénhiányos) növényeknél sok esetben ez az érték meghaladja a 70-80:1-et.
A termesztett növények kénigénye elmarad a három fő makroelemétől, de ennek ellenére jelentős:
gabonafélék 20-25 kg/ha
szemeskukorica 20-25 kg/ha
silókukorica 15-20 kg/ha
cukorrépa 35-45 kg/ha
takarmányrépa 40-45 kg/ha
burgonya 20-22 kg/ha
repce 50-70 kg/ha
bab 30-35 kg/ha
borsó 15-25 kg/ha
napraforgó 20-40 kg/ha
zöldségfélék 15-60 kg/ha
gyümölcsfélék 20-65 kg/ha
(Tápoldatos és vízkultúrás zöldségtermesztésben, hosszúkultúrás (10-12 hónapos tenyészidő és kimagasló terméseredmények esetén a termesztőközegből – tápoldatból – a felvett kén mennyisége meghaladja a 100-120 kg/ha-t is.
Kén-pótlás lehetőségei
Az egyoldalú nitrogén-, foszfor- és káliumtrágyázás következtében a kertészeti üzemek sokáig elhanyagolták a kén a visszapótlását. Az egyre növekvő termésátlagok miatt a talajból kivont ként lassan a szerves trágya és más műtrágya-kísérőanyagok már nem tudták pótolni, nem került vissza a talajba az a mennyiség, amit a növények a terméssel kivontak, ugyanakkor a korszerű fűtési módszerek elterjedésével a levegő kéntartalma is jelentős mértékben csökkent, a kéntartalmú növényvédő szerek használata visszaszorult.
Míg külföldön néhány növény esetében (káposztarepce, kukorica) a fenti okok miatt kéntrágyázási programot kellett kidolgozni, addig a kénhiány hazai viszonyok között szántóföldi növények esetében csak ritkán figyelhető meg. Elmondható, hogy talajainkban elegendő kén van, és a hagyományos, talajon történő zöldséghajtatásban, ahol jelentős mennyiségű szerves trágyát használnak, a nagy termésátlagok ellenére sincs kénhiány. Viszont a tápoldatos termesztésben, de az intenzív talajos termesztésben is, a szerves anyagok felhasználásának csökkenésével, és a kéntartalmú műtrágyák (pl. szuperfoszfát, kénsavas káli) mellőzésével néhány növény esetében már jelentkezik. Ezért vízkultúrás és tápoldatos termesztésben a kén utánpótlásáról, a kéntrágyázásról külön kell gondoskodni.
A ként a növények főleg szulfát formájában veszik fel a talajból, de a levegő kéndioxid-tartalmát is képesek hasznosítani. Magában ként trágya formájában nem szoktunk adni, a növény ilyen igényét más tápelemek kísérőanyagaként visszük a tápoldatba (talajba). Legelterjedtebb, leggyakrabban használt kénforrás a kénsavas káli és a szuperfoszfát műtrágyák, illetve néhány mikroelem kénsavas sója (rézgálic, vasgálic, stb.).
Kéntrágyák
Ként legnagyobb mennyiségben tartalmazó műtrágyák a káliumot szulfát formájában bíró kálium trágyák, amelyek elsősorban a kertészeti kultúrákban használatosak a zöldségfélék, a gyümölcsfélék és a szőlőnövény klórérzékenysége miatt.
Erősen savanyító hatása miatt csak mészben gazdag talajokon használható az ammóniumszulfát. Kéntartalma jelentős, meghaladja a 23%-ot. Tápoldatozásnál a tápoldat kémhatásának csökkentésére és a kén pótlására javasolják.
Viszonylag széles körben használt kéntartalmú műtrágya a keserűsó (magnéziumszulfát), amit elsősorban magnéziumtartalma miatt javasolnak a szántóföldi és kertészeti kultúrák számára lombtrágyaként.
Viszonylag kevesen tudják, hogy a foszfortrágyázásra általánosan használt szuperfoszfát is tartalmaz ként (12-14%), ami abból adódik, hogy a gyártás során a nyersfoszfát foszfortartalmát kénsavval tárják fel.
Meg kell jegyezni, hogy kevés ként (0,5-1,5%) a klorid tartalmú káliumműtrágyák is tartalmazhatnak, azonban kén pótlására több zöldségféle esetében kevésbé alkalmasak a klór toxikus hatása miatt.
Most, amikor az alaptrágyázást tervezzük, érdemes a zöldségfélék kénigényére is figyelemmel lenni, és olyan növények esetében, mint a káposztafélék, hagymafélék, amelyek közismerten igényesek, a kén utánpótlásról is gondoskodni!
