A póréhagyma (Allium ampeloprasum L. var. porrum) az Alliaceae (hagymafélék) családjába tartozó, kétéves, lapos levelű, hagymatestet nem fejlesztő hagymaféle.
Termesztésének nagyságrendje azonban a többi hagymafélénél jóval kisebb. A vöröshagymát 75, a fokhagymát 25, a pórét mindössze 1,5-2,5 millió tonnás nagyságrendben állítják elő a világon. A FAO 2014. évi felmérése szerint napjainkban Indonézia a világ legnagyobb pórétermelője, évente közel 600 ezer tonnát állít elő. Indonéziát Törökország, Belgium, Franciaország és Kína követi, 150-250 ezer tonnás nagyságrenddel. A 40 országra kiterjedő felmérésben Magyarország a 39. helyen szerepel, 1260 tonnás termelésével.
Fogyasztásra kerülő része az etiolált (fénytől elzártan fejlődő), botanikai értelemben helytelenül szárnak is nevezett levélalap, amelynek íz- és illatanyagai kevésbé markánsak, mint a vöröshagymáé és a fokhagymáé. Felhasználási lehetőségei viszont sokrétűbbek, nemcsak nyersen fogyasztható, de saláták, levesek és főzelékek készítésére is alkalmas. Humán tápanyagként kevés kalóriatartalom (32 kcal/100 g), valamint közepes glikémiás index (GI) jellemzi. Kiemelkedően magas a K-vitamin-tartalma, amely hatékony védelmet biztosít az érelmeszesedés és a csontritkulás ellen. Nem hagyható figyelmen kívül a benne található kaempferol sem, amely egy polifenol vegyület, számos rákos megbetegedés ellen biztosít hatékony védelmet. Sok kálium, mangán, vas és magnézium is található benne. Említést érdemlő mintegy 4% rost- és 3% omega-3-zsírsav-tartalma. A fentiek alapján Geoge Mateljan a világ legegészségesebb táplálékai (world’s healthiest foods, WHF) listájára is felkerült.
A póré hidegtűrő (egyes típusai áttelelnek), egész évben elérhető és keresett árucikk. Az iránta megnyilvánuló érdeklődés azonban ősz és tavasz között a legnagyobb. Hosszú tenyészidejű növény. a különböző fajták helybe vetve 120-150, palántaneveléssel szaporítva 80-100 nap múlva válnak fogyaszthatóvá/értékesíthetővé (a palántanevelési idő 1,5-2,5 hónap).
Igen régi, évezredek óta termesztett növény, eredeti géncentrumaként Közép-Ázsiát valószínűsítik, megemlítve, hogy másodlagos géncentruma is kialakult Nyugat-Ázsiában és a Mediterrán térségben. A régi egyiptomiak, görögök és rómaiak már jól ismerték és szívesen fogyasztották. Feljegyezték, hogy a hangszálai erősítése érdekében Nero római császár naponta fogyasztotta. Napjainkban a póré Wales szimbóluma, nem sokat termesztenek ugyan belőle (termesztése Nagy-Britanniában Anglia északkeleti részére koncentrálódik), de így emlékeznek meg arról, hogy 1620-ban a szászok ellen vívott csatában katonáik pórét tűztek a sisakjuk mellé, így különböztetve meg magukat az ellenségtől.
Hazánkban is régóta ismert, de a mai napig nem tudott igazán elterjedni. Egy 1664-ben megjelent szakkönyv (Lippay: Posoni Kert) már részletesen leírta „paár” hagyma néven, a porrum szinonim nevet is megemlítve. Ezt követően a magyar szakirodalomban hosszú ideig hol párhagyma, hol póréhagyma néven írtak róla.
A póré felszedése és értékesítésre történő előkészítése, őszi termesztésben
A termeszthetőség feltételei
A póré mérsékelt hőigényű, hidegtűrő, fényigényes növény. A magvak csírázása csak 11 oC hőmérséklet felett elfogadható, de a 27 oC hőmérsékletet meghaladva ismét gyengébb lesz. Hosszúnappalos körülmények között, 12-18 oC hőmérsékleten, tápanyag-felhalmozódás következtében bekövetkezhet a levélalap bizonyos mértékű megvastagodása. Egyes fajták már 15 oC körüli hőmérsékleten megfáznak, vernalizációs hatás éri azokat, és az első évben magszárat fejlesztenek. Növekedésére, fejlődésére legkedvezőbb a 20-25 oC hőmérsékleti tartomány. A póré víz- és tápanyagigénye sokkal nagyobb, mint a többi hagymaféléé, körülményeink között csak rendszeres öntözés mellett termeszthető. A tápanyagokat összességében 2 N, 2 P2O5 és 3 K2O tiszta hatóanyag arányban igényli, alaptrágyaként 1 N, 2 P2O5 és 3 K2O egységet célszerű kijuttatni, a fennmaradó 1 rész nitrogént pedig fejtrágyaként. Számára az optimális talajkémhatás – mint általában a többi zöldségféle esetében is – a 6,5-7 pH. Minden olyan termőhelyen előállítható, amely a vöröshagyma számára is megfelelő.
A póré értékesítésre előkészítve, ahogy a kiskereskedelemben találkozni lehet vele
Termesztése
Az állomány beállítás történhet helybevetéssel és palántakiültetéssel. A helybevetés ideje március vége, április eleje, általában 40-50 cm sortávolságot alkalmaznak, folyóméterenként 20-25 db mag kijuttatásával, a vetési mélység legfeljebb 1 cm lehet. A vetőmagszükséglet 2,5-3 kg hektáronként (25-30 g/100 m2). A póré magja a vöröshagymáéhoz nagyon hasonló, de annál valamivel kisebb. A vetés és a kelés között általában 14-18 nap telik el. Az egyelésre akkor kerül sor, amikor az első lomblevelek megjelennek, ekkor a sorokban, az adott fajta növekedési erélyétől függően, 10-25 cm növénytávolságot állítanak be.
A póré fajtákat tenyészidejük hossza, valamint felhasználásuk jellege és időpontja szerint csoportosítják. Ilyen alapon megkülönböztetnek: nyári, őszi, őszi/téli és téli/áttelelő fajtákat.
A nyári fajták rövid tenyészidejűek, palántáról szaporítva 80-85 naposak, megnyúltak, vékonyak, nem télállóak, júliusi-augusztusi szedésre valók. Az ősziek közepes tenyészidejűek, 90-105 naposak, a száruk hossza és vastagsága fajtánként változó, ezeket szeptember-októberben szedik. Az őszi/téli fajták 110-120 naposak, bizonyos télállósággal is rendelkeznek, enyhébb telű termőhelyeken november-decemberben kerülnek felszedésre. A téli/áttelelő fajták hosszú tenyészidejűek, 135-150 naposak. Jellemző rájuk a vastagabb szár, és a sötétebb, kékeszöld levélszín. Ezek a legértékesebbek, mert a legnagyobb kereslet idején, január és április között értékesíthetők. A rövidebb tenyészidejű fajták lombozata általában világosabb, a hosszabbaké sötétebb zöld színű.
A jobb területkihasználás érdekében körülményeink között általában a palántakiültetéssel történő állománybeállítást alkalmazzák. Négyzetméterenként 1-1,5 g magot vetnek legalább 20 cm vastag földrétegű ágyásokba. Ebből 500 db/m2 növény nevelhető fel. Amennyiben a kiültetés 30×15 cm térállásba történik, hektáronként 230 ezer palánta felnevelésére van szükség. A növények akkor alkalmasak kiültetésre, amikor 20 cm hosszúak és 5-6 mm vastagok. Régebben általános gyakorlat volt a kiültetésre kerülő palánták lombozatának és gyökerének visszavágása. Napjainkra azonban nálunk ez a művelet feledésbe merült, kiszorult a gyakorlatból, a nagy pórétermelő országokban azonban ma is alkalmazzák. A palántanevelés során rendszeres öntözésre és 18 oC körüli hőmérséklet biztosítására van szükség
A termesztés nyári, őszi és téli fogyasztásra időzített. Nyári termesztéshez, július-augusztusi szedésre, a palántanevelésben a magvetést január végén, február elején végzik, fűthető termesztőberendezésben. A palánták kiültetésére április végén, május elején kerül sor. Ilyen típusú termesztésre a rövid tenyészidejű, nyári fajták alkalmasak. Őszi termesztésre, azaz október-novemberi szedésre, a palántanevelésben a magot márciusban vetik el, fűtés nélküli termesztőberendezésben és a palántákat májusban ültetik ki végleges helyükre. Őszi termesztésre a középhosszú tenyészidejű fajták a legmegfelelőbbek. Téli/áttelelő termesztésben, január és április közötti értékesítésre a palántákat szabadföldi ágyásokban nevelik fel. A magvetés ideje április, május eleje, a palántákat május végén, június elején ültetik ki a termesztés helyére. Erre a célra csak a hosszú tenyészidejű, hidegtűrő fajták jöhetnek számításba.
A kiültetett palánták 3-4 nap alatt begyökeresednek, és ezt követően indul meg a lombnövekedés. Ettől kezdve fokozott figyelmet kell fordítani a gyomok elleni védekezésre és a vízellátásra. Öntözésre a tenyészidő alatt 4-6 alkalommal van szükség, esetenként 30 mm víz adag kijuttatásával. A fejtrágyázást célszerű az öntözést megelőző gyomirtással összekötni. A fejtrágyázásnak szárvastagságot növelő hatása van. A póré legértékesebb része a fénytől elzártan fejlődő levélalap, ez minél hosszabb, annál kelendőbb, piacképesebb az áru. Ennek érdekében a fényt „kizáró” földréteget alakítanak ki a levélalap köré. Ez történhet úgy is, hogy a kiültetésre nem a talaj felszínére, hanem egy 10-15 cm mély árokba kerül sor, és ezt a növény növekedését követve fokozatosan töltögetik. Talaj felszínére történő ültetés esetén pedig 3-4 alkalommal, fokozatosan földet húznak a levélalap köré, mindaddig, amíg az el nem éri a 25 cm magasságot. Ez a művelet árokba ültetés esetén is végezhető, ha már a növények túlnőtték a barázdát. A töltögetéssel kapcsolatban alapvető szabály, hogy az mindig száraz földdel történjen, és mindig csak a legalsó levél elágazásig.
A szedés ütemezésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy az íz a méret növekedésével romlik a „póré óriások” nem jó ízűek – írják a nagy pórétermelő országok termesztési útmutatói. Az értékesítés már 2 cm átmérő elérésekor megkezdhető, de egyes téli/áttelelő típusok esetében erre csak a 4-6 cm átmérő elérésekor kerül sor. A nagy pórétermelők géppel szednek, erre megfelelő eszközök és fajták a rendelkezésükre állnak. Kisebb területen a felszedést kézi szerszámok, ásó, villa segítségével végzik. A növények kézzel történő felhúzásával és kicsavarásával nem érdemes kísérletezni. Az azonnali értékesítésre kerülő póréhagymát gondosan meg kell mosni a sérült és száraz leveleket el kell távolítani, a lombozatot vissza kell vágni (ált. 10 cm-re), és meg kell tisztítani a gyökerektől. A tárolásra szánt árut azonban mosás, tisztítás, lomb és gyökér visszavágás nélkül kell a hűtőházba helyezni (így hosszabb ideig eltartható). A növény tömegének mintegy 40%-a a fogyasztható rész, az elérhető termés 25-50 t/ha. A felszedett póré 0 oC hőmérsékleten, 95% relatív levegő páratartalom mellett kb. 2 hónapig tárolható.
A pórét csomózva és darabonként egyaránt forgalmazzák, nálunk a darabonkénti értékesítés terjedt el. Számos országban azonban 3 db egyforma méretű pórét kötnek egybe és így adják el. Itthon a kiskereskedelemben (piacokon, áruházláncoknál, zöldséges üzletekben) jelenleg 100-200 Ft/db áron szerezhető be. Amennyiben hektáronként 200 ezer db növény válik piacképessé, akkor ez 20-40 millió forint bruttó termelési értéket jelent. A pórétermelés tehát tisztességes jövedelmet biztosító, és sok embert foglalkoztató tevékenység.
