Már többször foglalkoztunk a termesztési gyakorlatban tapasztalható relatív tápanyaghiánnyal, amikor a talajban, a tápoldatban vagy a tenyészedény (konténer) földjében van elegendő tápanyag, de a növények nem tudják hasznosítani, a tápanyaghiány jeleit mutatják. Ennek kapcsán beszámoltunk olyan esetekről, amikor a tápelemek aránytalansága (ionantagonizmus), a kedvezőtlen pH - amikor a talaj kémhatása jelentősen eltért a semleges értéktől - vagy a magas talaj-sótartalom (szikesedés) okozta a hiányt. Ezek az esetek egy alapos talajvizsgálattal kimutathatók, nem úgy a kedvezőtlen klímaviszonyok miatt jelentkező hiánytünetek, fejlődési zavarok. Ezekről viszonylag kevés szó esik, pedig gyakoriak fólia és üvegházi dísznövény és zöldséghajtatásban, de nagy nyári melegben és szárazságban a szántóföldi növényeken is megfigyelhetők.
Az asszimilációra ható környezeti tényezők (kevés van, ami nincs rá közvetlen hatással) a tápanyagfelvételt is kisebb-nagyobb mértékben, jól látható tünetekkel, vagy kevésbé észlelhető elváltozásokkal befolyásolják, gyakran csak a fejlődés, növekedés lelassulásáról, megállásáról következtetünk a káros hatásukra.
Magas páratartalom
A fényszegény, hűvös, hideg téli és kora tavaszi időjárás alkalmával a termesztőberendezésekben gyakran a páratartalom meghaladja a 90-95%-ot, ami nem teszi lehetővé a növény további párologtatását. A transzspiráció leállása következtében nemcsak a vízszállítás lassul le, esetleg súlyos esetben leáll, a tápanyagok továbbítása is megszűnik. Elsősorban azoknak a tápanyagoknak a szállításában mutatkozik zavar, amelyek egyébként is nehezen mozognak a növényben, amelyek jobban kötődnek a sejtekhez, szövetekhez (lokalizálódó tápelemek, pl. kalcium).
Kézenfekvő lenne a kalciummal történő többszöri lombtrágyázást javasolni, mint ahogy azt sokan tanácsolják, de lényeges változás, teljes gyógyulás így csak ritkán érhető el. A páratartalom csökkenését kell elérni, ami nagyon kézenfekvőnek tűnik szellőztetéssel, de a szabadban hideg van, és lehet, hogy ott is telített a levegő. Nem szimpatikus megoldás az úgynevezett „helyben járatás”, amikor fűtünk, és egyúttal szellőztetünk is, pedig a páracsökkentés leggyorsabb és leghatásosabb módja ez. A hajtatott növények esetében az optimális páratartalom különböző:
- paprika (70-80%)
- padlizsán (70-80%)
- paradicsom (85-90%)
- uborka (90-95%)
- sárgadinnye (85-90%)
- fejes saláta (70-75%)
- kínai kel (65-75%)
- hónapos retek (60-70%)
- karalábé (60-70%)
(Meg kell jegyezni, hogy a növény számára optimális pártartalom érték kismértékben eltér az egyes fenológiai fázisokban és függvénye más környezeti tényezőnek is!)
A talajtakarás általánosan alkalmazott technológia a hajtatásban, aminek számos előnye, de hátránya is van. Télen, kora tavasszal a fóliás talajtakarással csökkenteni lehet a talaj párologtatását, így a levegő pártartalmát is, ami többnyire kedvezőnek mondható. Később, a melegebb napok és hetek idején viszont hátrányos lehet a párologtató talajfelület kizárása, ha a talajtakaró fólia felületét nem tartjuk folyamatosan nedvesen, napjában többszöri (1-2 mm-es) párásító öntözéssel. Ilyen vonatkozásban – eltekintve más hátrányaitól – szerves anyaggal végzett takarás jobban tartja a vizet (1. kép), ebből adódóan hosszabb ideig növeli a levegő páratartalmát, nem szükséges olyan gyakran párásítani, mint a talajtakaró fóliák esetében.
1. kép: Szalmás takarás esetén könnyebb az optimális páratartalmat tartani, és a légtér szén-dioxid tartalma is magasabb, mint fóliás talajtakarás esetén
Száraz levegő
Mint minden esetben a levegő páratartalmának az optimumtól történő eltérése – legyen az pozitív vagy negatív irányú – rontja a minőséget, a terméseredményeket. A paradicsom esetében az optimálisnál alacsonyabb érték esetén romlik a megtermékenyülés, a padlizsán és a paprika elveszti a piac által elvárt fényes színét. A nagy meleg és a száraz nyári levegő (légköri aszály) hatására még a csúcsrothadásra kevésbé érzékeny fűszerpaprikák termésén is megmutatkozik a bibepont közelében a jellegzetes szövetelhalás (2. kép).
2. kép: Nagy meleg és a száraz levegő hatására a kevésbé érzékeny fűszerpaprikákon is kialakulhat a csúcsrothadás betegség
Száraz levegőn – védekezve a kiszáradástól – lezárja a növény légzőnyílásait, aminek következtében leáll a párologtatás, lelassul a transzspiráció, a tápelemek szállítása. Ilyenkor a sokak által jól ismert tünet jelentkezik: a paprikánál és a paradicsomnál a levélpödrődés (3. kép), amit a kukoricánál furulyázásnak is hívnak. Talán ijesztőbb a látvány, mint a termésre gyakorolt hatás, egy-két napos ilyen állapotot a növények kihevernek. (Meg kell jegyezni, hogy a paradicsomnál gyakran tapasztalható levélpödrődést a szárazságon kívül, vírusbetegség, rosszul végzett fitotechnikai munkák és nagyon ritkán a réz hiánya is okozhatja.)
3. kép: Alacsony páratartalom következtében jelentkező levélpödrődés hajtatott paradicsomon
Levegő rossz összetétele
Elméletben tudjuk, hogy a fotoszintézis során a zöldnövények a fényenergia segítségével szén-dioxidot vesznek fel, és oxigént bocsátanak ki. Ebből adódóan, ha kevés a fólia vagy az üvegház légterében a szén-dioxid, – megnövekszik az oxigén koncentráció – lassul vagy leáll a szerves anyag képzése, azaz nincs növekedés és fejlődés. Ugyanebből kifolyólag tápanyag-hiánytüneteket a legritkább esetben mutatnak a növények, de hasonlóan, mint egy tápanyagban szegény talajon, lassul a tápanyag-hasznosítás. Ha rendszeresen szellőztetünk, csökkentjük a légtér oxigéntartalmát, egyben növeljük a szén-dioxid koncentrációt, ami elősegíti a talajban lévő tápanyagok hasznosulását. Vagyis a rendszeres szellőztetésnek több fontos funkciója is van: szabályozzuk vele a léghőmérsékletet, illetve a páratartalmat, és növeljük a légtér szén-dioxid koncentrációját.
Hagyományos termesztés esetén, különösen, ha nagyobb mennyiségű szerves trágya bemunkálására is került sor, vagy a talajt szalmával takarjuk, jelentős a talaj széndioxid kibocsátása, súlyosabb CO2 hiány inkább vízkultúrás termesztésben, (lebetonozott a hajtató felület), vagy talajtakarásnál alakul ki.
Magas éjszakai hőmérséklet
Az optimális léghőmérséklet tartása mindig kulcskérdés a hajtatásban. Amit minden gyakorló és hobbikertész tud: hidegben lassú a fejlődés (nem is beszélve a különféle hideghatások következtében jelentkező fejlődési zavarokról), de a nagy meleg hatására is lassul az asszimiláció, ami a melegigényes paprika, paradicsom, uborka, dinnye, padlizsán esetében 35 °C felett következik be. De! Nem kell az említett értéket az éjszakai hőmérsékletnek elérni, elég, ha fény hiányában a nappali értéket tartjuk, felgyorsul a disszimiláció, és azok az asszimiláták, amelyek napközben keletkeznek, lebomlanak. Ilyen szempontból fontos, hogy az éjszakai hőmérséklet a nappali optimumhoz viszonyítva – ami mindig a fényviszonyok függvénye – 5-7 °C-kal alacsonyabb legyen!
