A kalászos gabonák egyik legfontosabb betegsége a kalászok Fusarium gombák által történő elfertőződése, a kalászfuzáriózis. Ez az a betegség, amely ellen általában a gazdálkodók még abban az esetben is védekeznek, amikor más betegségek ellen szükségtelen a fungicides állományvédelem.
A fuzáriózis nem azért veszélyes, mert igen sok esetben szemmel láthatóan elrothasztja a búzaszemeket, hanem azért, mert a sokszor még egészségesnek tűnő szemekbe is olyan méreganyagokat, toxinokat juttatnak a kórokozó gombák, amelyek melegvérűekre, így az emberre is rendkívül mérgezőek. Nem véletlenül van az Európai Unió tagállamaiban kötelező határérték (1250 ppb) az egyik legkönnyebben kimutatható toxinra, a dezoxivalenolra (DON).
Hazánkban sajnálatos módon a meglehetősen előnytelen vetésszerkezet miatt (a gabonák jelentékeny hányadát fuzáriózisra hajlamosító elővetemény, azaz vagy kukorica, vagy más gabona után vetik) a kórokozó Fusarium fajok esetében a fertőző anyag mennyisége általában minden évben rendkívül magas. A fertőzéshez szükséges egyéb tényezők, így a tápnövények fogékony állapota, illetve a kedvező időjárási feltételek megléte határozza meg, hogy egy adott évben milyen mértékű fertőzési nyomással kell számolni, mekkora veszélyben vannak a gabonák. Sajnos e két dolog tekintetében még meglehetősen sok, régi tévhit él a gazdálkodók körében, amelyek súlyosan hátráltathatják az eredményes védekezést.
Az egyik legismertebb tévhit az, hogy a búza és rokonai a virágzás idején a legfogékonyabbak a Fusarium fajok fertőzésére. Ez ugyan alapvetően igaz, viszont a búza, durum és tritikálé esetében a kalászolástól egészen a viaszérés kezdetéig nagyon magas szintű a kalászok fogékonysága! Hiába virágzáskor a legfogékonyabb a tápnövény, ha előtte, vagy utána hetekkel is még olyan szintű a fogékonyság, hogy kedvező környezeti feltételek esetén a fertőzés könnyedén bekövetkezhet. Sajnos a kalászolástól a viaszérésig veszélyben vannak a kalászok és ez idő alatt a kalászok fuzáriumos fertőződése bármikor megtörténhet.
Szintén közismert tévhit az, hogy a Fusarium fajok fertőzéséhez csapadékra, esőre van szükség. Nyilvánvalóan egy több napos, nagy vízmennyiséget a földekre juttató eső igencsak kedvező ezen kórokozók számára, de alapvetően a Fusarium gombák a víz tekintetében messze nem ennyire igényesek.
Vízre ezeknek a kórokozóknak igazság szerint csak a konídiumok, vagy az ivaros úton képződött aszkospórák csírázásához van szükségük. Ahhoz, hogy a gabonák kalászainak felületén a kórokozók spórái csírázásnak induljanak, csak pár órányi folyamatos felületi vízborítás elegendő. Bőségesen elég ehhez egy dús harmatborítás a kalászok felszínén. Nyilvánvalóan egy felhőszakadás ezt a kritériumot messze túlteljesíti, de csak annyiban rosszabb egy ilyen felhőszakadás esetében a helyzet, hogy a felázott talajon jó néhány napig lehetetlen permetezőgépekkel mozogni és a fungicides védelmet végrehajtani.
Mivel a kórokozók számára rendelkezésre álló időszak meglehetősen hosszú, így igen jó eséllyel elképzelhető, hogy egy védekezés a fuzáriózis ellen kevés is lehet. Ugyanakkor a jelenlegi időszakban, amikor a búzák java része már kikalászolt, kisebb részük már részben virágzik is, a kalászok védelme már indokolt. A kalászok megjelenése gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fogékony célfelület (a kórokozó gombák és a védekezést végrehajtó gazdálkodók számára is) már jelen van és csak a környezeti tényezőkön múlhat a fertőzés sikeressége. A napjainkra jellemző szélsőséges időjárás (hajnali országos hidegrekord, nappali 30 fok feletti maximumokkal jellemezhető hőhullámok) esetén egy hajnali erős vízborítást eredményező helyzet bárhol, bármikor könnyedén kialakulhat.
A fuzáriózis elleni védekezésre sok gyártó igen hatékony készítményekkel rendelkezik. Ugyanakkor a védekezés során nem szabad elfelejteni, hogy ha lehetséges, akkor preventíven védekezzünk és igyekezzünk a kalász minél nagyobb felületére eljuttatni a permetlé cseppjeit. Ehhez viszont a kalászokat valamilyen módon oldalról kell lepermetezni!
Sok esetben a hatékony védekezés azért hiúsul meg, mert a kijuttatási technika nem alkalmas erre a feladatra, a kalászok oldalsó felülete csak minimális permetlé fedettségben részesül. Nem szabad ilyenkor sajnálni azt a minimális költséget egy olyan szórófej garnitúra beszerzésére, amely képes ezt a feladatot teljesíteni. Egyúttal érdemes némi időt szánni az új szórófejek helyes beállítására és a megfelelő haladási sebesség megválasztására. A fuzáriózis elleni védekezés nem a táblán történő száguldásról szól, így ahhoz, hogy a kalászok oldala minél jobb permetléborításban részesüljön, nagy valószínűséggel lassabban kell haladni, mint ha a lombozat védelmét végeznénk.
A jelen időszakban nagyon időszerű az érintett gabonaállományok folyamatos szemlézése, és ahol a kalászolás már megtörtént, ott jó eséllyel a védekezés végrehajtása is. Amennyiben a szemlézések során a felső leveleken egyéb betegségek jelenlétét is észleljük, akkor semmi egyéb teendőnk nincs. A fuzáriózis elleni készítmények mindegyike kellőképp hatékony a levélbetegségek ellen is, és az a permetlé, amely elkerülte a kalászokat, nagy valószínűséggel pont a megvédendő felső levélszinteken fog landolni. Védekezés hiányában viszont a termés minőségét veszélyeztető fuzáriózis mellett a mennyiségre is nagy hatással levő egyéb lombbetegségek kártételével is számolni kell.
Hertelendy Péter
Her – ba Kft.
