Az elmúlt hét időjárását a csendes, nyugodt, őszies idő jellemezte. Eső nem hullott az országban, szárazak a talajok.
Nagy erőkkel folyik a kukorica betakarítása, alacsony a szemek nedvességtartalma. Néhány térségben már elkezdődött az őszi árpa és az őszi búza kelése, de az aratással párhuzamosan folyamatosan végzik a többi területen is a vetést. Az alaposan kiszáradt talajban „porba” vetnek az ilyenkor szükségszerűnek tűnő túlművelés miatt.
A korábban elvetett területeken, főként, ha kalászos után vetettek, máris megjelentek a gabonafutrinka imágók, kedvező tojásrakási helyet keresve.
Egyelőre visszatartják tojásaikat, várva a csapadékosabb időre, de mihelyt nedvesebb talajra találnak, megtörténik a peték lerakása. A kikelő „csócsárló” lárvák veszélyessége nagyban függ létszámuk mellett a növények fejlettségétől is. A talajban élő, elsősorban az éjszakai órákban táplálkozó lárvák kártétele elsősorban abból áll, hogy a búza, árpa, rozs, tritikalé, zab leveleit fogyasztják, más néven csócsárolják. A visszahajló leveleket a tövek mellett kialakított járatokba behúzzák és az erek közötti levélszövetet felélik. A megmaradó elszáradt levélerek gubancos csomókban a talajfelszínen könnyen felismerhetők. A gabonafutrinka lárva a talaj átfagyásáig és fagymentes napokon is táplálkozik, L1- L2 lárvafokozatban telel át és tavasszal még folytatja táplálkozását. A kártevő előrejelzésére kidolgozott „búzacsomós csalogató módszer” megbízható módon jelzi a kártevő jelenlétét (más talajlakó kártevővel együtt). Amennyiben m2-ként 2-3, vagy ennél több csócsárolt növényt találunk a vetésben, szükségessé válik a kártevő elleni védekezés.
A már kikelt őszi kalászos vetéseken figyeljük rendszeresen az árvakelésekről és a vad fűféle fajokról betelepedő gabona levéltetveket és kabócákat.
A nyári időjárás kedvezett mindkét kártevő csoport túlélésének és szaporodásának, ezzel pedig a gabonavírusok fennmaradásának is. A vírusvektor levéltetvek és kabócák megjelenésére először a vetések szegélyzónáiban lehet számítani, ezért itt célszerű a keresést megkezdeni. A kártevők szignalizációjára jó szolgálatot tesznek a kihelyezett zöldessárga ragacsos fogólapok és a sárga tálak, de fejlettebb növényállományban fűhálózással is gyűjthetők az egyedek. Napi 6-10 szárnyas levéltetű megjelenése már veszélyes létszám, ugyanez fűhálózással 2-5 db hálócsapásonként.
Őszi káposztarepcében az intenzív védekezések hatására múlóban a repcedarázs invázió, de a később kelő lárvák kártételére még lehet számítani, ezért folytassák a vetések megfigyelését, mert a kártevő a tartós hideg beálltáig folytatja táplálkozását.