Növényvédelem

Veszélyes kártevők: Kukoricamoly

Agrofórum Online

A kukoricamoly jelentős kártevő, mely napjainkra kétséget kizáróan hazánk kukoricatermesztésének egyik legveszélyesebb kártevőjévé vált.

A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) (1. kép) Eurázsia nyugati feléről származtatható, melyet 1917-ben az USA-ba is behurcoltak. A faj elsődleges tápnövényei az egyszikűek osztályába tartoznak. Több mint 240 növényfaj ismert, amelyen képes a kártevő lárvája kifejlődni, melyek közül kiemelkedik a kukorica. A kukorica nagy felületen történő európai megjelenése az amúgy rendkívül mozgékony és alkalmazkodóképes kukoricamoly tömeges elszaporodását is előidézte.

1. kép: A kukoricamoly (Fotó: Balogh Diána)

Az okozott károsítás mértének növekedése szoros összefüggésben van a termesztéstechnológia változásával és volumenével. Régebben, a kisparaszti gazdaságokban a fertőzés fontos gócai az összerakott szárak voltak, ahol a moly áttelelése zavartalanul megtörténhetett. Az iparszerű kukoricatermesztés kialakulásával, a monokultúrás termesztés térhódításával, illetve a napjaink klímaváltozási trendjeinek köszönhetően a kukoricamoly kártételi veszélyessége is megnövekedett.

Kártétel:

A kukoricán kialakított kárkép változatos. Az egyébként rejtőzködő életmódot folytató lárva a tojásból való kibújást követően még a növény felületén rág. Az első vedlést követően viszont a szárban fejlődik (2. kép), amelynek következtében jelentkezhet a tipikus szártörés (3. kép). A csutkában történő járatkészítés általános jelenség, melyből következően később a cső kívülről történő rágása is megfigyelhető (4. kép). A kártétel a kukoricatáblán „foltszerűen” jelentkezik, ami a kukoricamoly tojásrakásával magyarázható. Az okozott kártétel biológiai (levél-, edénynyaláb- és csőrágás), mechanikai (a molyos növények szára kidől) és ezek számszerűsítésével gazdasági jellegű lehet. Másodlagos, közvetett kárt okoznak a rágások miatt megtelepedő mikrogombák.

2. kép: A kukoricamoly lárva szárban (Fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)

3. kép: A kukoricamoly által kiváltott címertörés és levéllyuggatás (Fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)

4. kép: A kukoricamoly okozta csutkarágás (Fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)

A kukoricamoly által okozott kár nagyságának megállapítására számos vizsgálat történt, azonban ezek eredményei nagymértékben különböznek egymástól. A termésveszteségek magas fokú variabilitását a szakirodalmakban közölt 20-90 százalékos intervallum jellemzi a legjobban. Általánosságban a szakirodalom 15-20 százalékos tőfertőzöttség mellett 6-7 mázsás termésveszteségről számol be.

Védekezés:

Az utóbbi években tapasztalt kártétel mértéke és növekedésének tendenciája tehát indokolttá tette e kártevő elleni peszticides állományvédekezéseket (akár extenzív áru- és silókukorica állományokban is). A védekezés némileg mérsékelhető agrotechnikai és biológiai elemek megfelelő alkalmazásával, azonban teljes és gazdaságilag kielégítő kármérséklés e módoktól nem várható. Ilyen megoldás lehet a több éves kukorica monokultúrák elhagyása mellett a természetes ellenségek tevékenységének elősegítése, esetleg a biopeszticidek használata, vagy a nemesítés és génmódosítás eredményeinek gyakorlati felhasználása.

Összességében a kártétel mértéke és növekedésének tendenciája indokolttá teszi e kártevő elleni peszticides állományvédekezéseket. Ki kell emelni, hogy a faj elleni hatékony védekezés pontos előrejelzés (fénycsapda) nélkül nem valósulhat meg. A permetezés a rajzáscsúcsot 6-7 nappal követő célzott, frissen kelt, de még be nem furakodott lárvák elleni védekezésektől várható. Magyarázata, hogy ebben az időszakban kelő lárvák száma a legtömegesebb és e, még a növény felszínen aknázó fejlődési alakok növényvédő szerekkel elérhetők. Az előrejelzés fény-, vagy a napjainkban fejlesztés alatt álló „biszex” vonzóanyagot tartalmazó csapdákkal valósítható meg. A védekezéseket a nyár eleji, első imágó rajzás visszaeső egyedszámainak feljegyzését követően kell végrehajtani. Az egymást követő évek átlagában ez június utolsó harmadának időszakára tehető. A kezelések nagy lémennyiség (400 l/ha) alkalmazásával hidas traktor bevonásával valósíthatók meg.

A kukoricamoly elleni kémiai védekezési megoldások közül tehát kizárólagosan az állományban végzett permetezések emelhetők ki, melyre napjainkban 14 különböző készítmény áll rendelkezésre. A legtöbb hatóanyag kontakt, növénybe fel nem szívódó piretroidok kémiai csoportjába tartozik, mint például a lambda-cihalotrin, alfametrin, deltametrin, vagy a zeta-cipermetrin. E vegyületek gőzt fejlesztő, széles hatásspektrumúak, melyek taglózó hatást biztosítanak. Tartamhatásuk viszont csekély.

További választható készítmény a metoxifenozid, mely vedlési rendellenességeket vált ki. A táplálék felvétele után, a hatóanyag a lárva tápcsatornáján keresztül fejti ki hatását, de kontakt és tojásölő hatása is van. A kontakt hatás a kezelt növényi részeken 10-14 napig, míg a gyomorméreg hatás akár 21 napig is megmarad. Ez elsősorban a hatóanyag UV-fény ellenállóságának köszönhető. A metoxifenozid nem károsítja a méheket, poszméheket, katicabogarakat, pókokat, fürkészdarazsakat. Az indoxakarb a növénybe szintén nem szívódik fel, se transzlaminális módon se klasszikus szisztémikus úton nem terjed. Hatáskifejtése hosszabb. Kijuttatást követően hatékonyságát magas hőmérséklet esetén, erős UV-sugárzás mellett, csapadékot vagy öntözést követően is megtartja. A vegyület csepegtető öntöző berendezésen keresztül is, úgymond chemigation v. insectigation technológiával is kijuttatható, intenzív termesztéstechnológiájú állományokban.

Szintén környezetbarát, méhekre nézve nem jelölés köteles, de már felszívódó hatóanyag az acetamiprid. Napjaink kukoricamoly elleni növényvédő szerei közül az egyik legperspektivikusabb megoldást a klórantraniliprol, vagy más néven rynoxapyr® hatóanyagú készítmények biztosítják. A vegyület kiemelkedően magas hatékonysággal bír számos lepke- és bogárfajjal szemben. Alacsony dózisban is hatékony, a rágószájszervű kártevőkkel szembeni gyors hatáskifejtés jellemzi. Melegvérűekre gyakorolt alacsony toxicitási értékei miatt, a permetlé beszáradását követően, a növényállományban történő egyéb munkavégzés nem hordoz egészségügyi kockázatokat.

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Szükséghelyzeti engedélyek a fitoplazmát terjesztő amerikai szőlőkabóca elleni védekezéshez

2025. augusztus 27. 05:40

A két újabb szükséghelyzeti engedély segíthet kiküszöbölni, hogy a szőlőültetvények a szüret után teljesen védtelenek legyenek a betegséggel szemben.

Részeg méhek a napraforgótáblán – ez áll a háttérben

2025. augusztus 16. 08:10

A napraforgó érésének végén különféle kórokozók jelennek meg, amelyek gyakran látványos, de olykor súlyos károkat is okoznak.

Inváziós faj, amely ellepi a magyar földeket

2025. augusztus 15. 13:10

Az inváziós gyomok terjedése új kihívás elé állítja a magyar gazdákat – a hatékony védekezés kulcsa a megelőzés és a célzott kezelés.

Klímaváltozás vs. növényvédelem – a biológiai megoldás titkai

Biológiai módszerekkel hatékonyan védekezhetünk a dísznövények kórokozói ellen, miközben a környezetet is óvjuk.

A fungicid-rezisztencia jelentősége

2019. január 14. 08:25

A kémiai védelem az integrált növényvédelem egyik jelentős eszköze. A növényvédő szerek, ezen belül is a fungicidek alkalmazásának eredményességét azonban számos tényező negatívan befolyásolja.

Inváziós kártevők: Eperfa-pajzstetű

2019. június 9. 08:37

Az eperfa-pajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona) az egyik legfontosabb kártevő pajzstetű faj világszerte.

Az árvakelések növényvédelmi jelentősége

2022. augusztus 24. 11:32

Mindenképpen célszerű megakadályozni, hogy az árvakelések - még ha ebben az évben a szokásosnál kisebb mértékben jelentek is meg - kórokozók és vírusvektor kártevők rezervoárjává alakuljanak.

Szappanszerű anyagokat tartalmazó növényeket tesztelnek kártevőirtásra

2024. november 25. 14:40

A bionövényvédelemben, de más területeken is kiválóan felhasználhatóak a szántóföldön megtermelt fehérjenövényekből kivont szaponinok.