A Pannon Egyetem Georgikon Kar Növényvédelmi Intézete szervezésében idén 28. alkalommal rendezték meg a Keszthelyi Növényvédelmi Fórumot január 17. és 19. között.
A háromnapos rendezvény alkalmat teremtett arra, hogy a növényvédelem különböző szakterületeinek képviselői tapasztalatokat, gondolatokat cseréljenek, hogy a legújabb növényvédelmi kutatási eredmények minél szélesebb körben megismerhetővé váljanak, és a lehető leghamarabb alkalmazhatók legyenek a károsítók elleni védekezés során, valamint az élelmiszerbiztonság területén.
Az első napon a Prekonferencia zajlott, amelynek részeként a gyakorlatot érintő kérdések álltak a középpontban, a második napon a tudományé volt a főszerep, a harmadikon pedig, a Fórumon a hatósági, jogi, szakmai köztestületi kérdések megvitatása zajlott. E beszámoló részeként a második napon elhangzottak összefoglalása olvasható.
A Plenáris ülésen Dr. Takács András Péter egyetemi docens, intézetigazgató (Pannon Egyetem) köszöntőjét és Dr. Polgár J. Péter egyetemi docens, dékán (Pannon Egyetem) megnyitóját követően négy előadás hangzott el. A témák szerteágazóak voltak, a növényvédelmi állattan, a kórtan és a növényvédelmi kémia területét érintették.
Új atkafajok felbukkanása várható
Elsőként Dr. Kontschán Jenő intézetigazgató (MTA ATK Növényvédelmi Intézet) „Magyarország takácsatkái és laposatkái: múlt, jelen és jövő” című előadása hangzott el. E két gazdaságilag jelentős atkacsoport tagjai tökéletesen alkalmazkodtak a növényeken való életformához. Szájszervük injekcióstűszerűvé módosult, a növényen történő megtapadásukat egyes esetekben a test morfológiai alakulása, más esetekben a hálószövés képessége segíti elő. E fajok határozása bonyolult, nagy szaktudást igénylő feladat. A takácsatka fajokat (Tetranychidae) leginkább a hím ivarszerv morfológiája alapján lehet azonosítani, a laposatka fajokat (Tenuipalpidae) pedig a háti szőrök és a kutikula mintázata alapján.
A továbbiakban az előadó ismertette a takácsatkák és laposatkák kutatásának történetét, bemutatta e két atkacsoport hazai képviselőinek listáját, valamint ismertette a legfontosabb fajokat. A Tetranychidae esetében a világon több mint 1300 faj, hazánkban 36 fordul elő, míg a Tenuipalpidae-hoz tartozó ismert fajok száma meghaladja az 1000-et, ebből 19 található meg Magyarországon. A jövőt illetően a klímaváltozás és a globális kereskedelem miatt új, köztük jelentős gazdasági veszélyt jelentő fajok várható felbukkanását említette az előadó, illetve kitért a rejtett életmódú fajok kutatásának fontosságára is.
Egyre kevesebb az új hatóanyag
Dr. Kőmíves Tamás akadémikus (MTA ATK Növényvédelmi Intézet) a növényvédelmi kémia területére kalauzolta a hallgatóságot. A 2002-2017 között eltelt időszakban 54 db új gyomirtó szer-, 46 db új gombaölő szer- és 48 db új rovarölő szer hatóanyag született. Ha azonban az elmúlt 5 évet vizsgáljuk meg, drámai csökkenés tapasztalható – 7 herbicid-, 6 fungicid- és 8 inszekticid hatóanyaggal gyarapodott a kínálat.
A növényvédő szerek kutatásának aranykora a 80-as évekre tehető. Ekkor nemcsak a nagyvállalatok vehettek részt a fejlesztésben, hanem egyetemi laboratóriumok, kisebb cégek, kutatóintézetek is. Ez a korszak a kutatás eredményességének romlása miatta zárult le. A könnyen szintetizálható és biológiailag aktív vegyületek kifogytak, emellett hatalmas költséget jelentettek az újonnan megjelenő ökológiai és környezettoxikológiai vizsgálatok. A költségek drasztikus emelkedése miatt cégek sora szűnt meg.
A mai helyzetet az jellemzi, hogy a kutatás-fejlesztés-innováció területén működő vállalatok száma tovább csökken, tőkekoncentráció zajlik. Tavaly, 2017 a cégegyesülések éve volt. A hat nagy növényvédőszer-gyártó és -forgalmazó vállalatból (Syngenta, Bayer, BASF, Dow, Monsanto, DuPont) öten vettek részt különböző fúziókban (Bayer + Monsanto, DuPont + Dow Chemical, ChemChina + Syngenta). Dr. Kőmíves Tamás részletesen ismertette azt a folyamatot, ami a nagy hat kialakulásához vezetett, majd azt, hogy miként lett a nagy hatból a nagy négy.
Az előadás annak összefoglalásával zárult, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy eredményesebbé váljon az új növényvédőszer-hatóanyagok kutatása. Egyrészt olcsóbbá lehet tenni tenni a szintézist, a különböző bioteszteket, másrészt a természetes molekulák felé kellene fordulni. Kiapadhatatlan forrás jelent metabolomika tudománya, a számítógépes molekulamodellezés, a növényvédő szerek alkalmazástechnológiájának fejlesztése. A felsorolásból nem hagyható ki nanotechnológia jelentősége sem. Fontos terület még az egyes hatóanyagok közötti kölcsönhatások – különös tekintettel a kémiai és biológiai hatóanyagok közöttiekre – kutatása is.
Nagyon magas a hazai fokhagymaminták vírusfertőzöttsége
Dr. Palkovics László egyetemi tanár, rektorhelyettes (SZIE, Budai Campus) új vírusokról, vírusrekombinánsakról és rezisztenciát áttörő vírusizolátumok azonosításáról, a legújabb kutatási eredményekről tartott előadást. Szó volt a fokhagyma vírusokról, amelyek együttes fellépés esetén akár 74%-os terméskiesés is tapasztalható. Mivel a vizsgálatok során arra derült fény, hogy a magyarországi fokhagymaminták vírusfertőzöttsége nagyon magas, a hazai fokhagymatermesztést sújtó problémák mérséklésére vírusmentesítési program indítására lenne szükség.
A továbbiakban a hazai pepino mozaik vírus izolátumok molekuláris jellemzéséről, a tarlórépa mozaik vírus által termesztett káposztaféléken okozott károkról, a viaszvirágról izolált tobamovírusról, a tulip breaking vírusról, a lily mottle vírusról, valamint a zöldségtermesztésben súlyos problémákat okozó, széles gazdanövénykörrel rendelkező paradicsom bronzfoltosság vírusról esett szó.
Kertészeti kultúrák kártevői
A kertészeti kultúrák kártevőinek változását befolyásoló tényezőket Dr. Pénzes Béla egyetemi tanár, (SZIE, Budai Campus) ismertette. A különböző termesztési módokhoz (pl. üvegházi, talaj nélküli, szabadföldi, takarásos termesztés stb.) más-más kártevőegyüttesek tartoznak. Az izolált termesztőberendezésekben jellemző módon a melegkedvelő trópusi kártevő fajokat találhatjuk meg, emellett az adott földrajzi helyen előforduló melegkedvelő fajok jelenhetnek meg. A domináns fajok azonban kizárólag idegenhonosak. Ebbe a sorba tartozik az ázsiai márványos poloska is, amely szabadföldön is áttelelhet, de a hideg elől szívesen húzódik be a növényházakba. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy társul hozzá a vándorpoloska is. Ma ez jelenti hajtató üzemekben a biológiai védekezés korlátját.
A növényházakban előforduló legfontosabb kártevők ismertetése után a káposztatermesztés főbb növényvédelmi problémáinak bemutatása következett. A szabadföldi zöldségtermesztésben megjelenő kihívások egy része a szántóföldi vetésszerkezet átalakulására vezethető vissza. A repcetermesztés előretörése a káposztafélék kártevőegyüttesének megváltozását okozta, a káposztalégy ugyanis a repcét is kedvelei, bár e szántóföldi növényen nem okoz olyan látványos kártételt, mint a káposztaféléken. A repcetáblákon bebábozódott állatokból a kirajzó imágók nagy része a keresztes virágú kertészeti növényekre repül. Ma már ez a kártevő az ország egész területén komoly gondot okoz a kertészetekben, védekezés hiányában akár 20-30%-os fiatalkori növényállomány-pusztulás írható a számlájára. Egyrészt a klímaváltozással, másrészt szintén a repcetermesztés felfutásával hozható összefüggésbe a közönséges liszteske kertészeti keresztes virágú növényeken való egyre nagyobb tömegű előfordulása.
Dohánytripsz és gyapottok-bagolylepke
A kertészeti üzemeknek a megfelelő vetésforgó hiányában sajátos problémákkal kell szembenézniük. Ha ilyen esetben az tapasztalják a termesztők, hogy a gondos tápanyag-utánpótlás és öntözés ellenére nem fejlődnek kellő mértékben a növények, akkor nagy valószínűséggel fonálféreg (Heterodera crucifera) kártételével kell szembenézni. A káposztafélék fontos kártevője a dohánytripsz is. A gyomnövényekről, vöröshagymáról elmigráló állatok a fejeskáposzta fejet alkotó levelei közé húzódnak. A szúrásuk nyomán felszakított bőrszövet elparásodik, a tünetek akár 10-20 levél mélységben tapasztalhatók. A 80-as években Magyarországra kerülő új nyugat-európai káposztafajták nemesítése során nem volt cél a dohánytripsz-ellenállóság kialakítása, mert a hűvösebb klimatikus viszonyok között ez a kártevő nem okozott gondot. E fajták széleskörű hazai elterjedése a dohánytripsz felszaporodásához vezetett. Ma már megtalálhatók a tripszrezisztens fajták a piacon.
A klímaváltozás következtében hazánkban is megjelenő rovarok közül az előadó a gyapottok-bagolylepkét emelte ki, amely a szabadföldi termesztésű paprika és paradicsom egyik legfontosabb kártevője. Az áttelelésre hazánkban a lepke csupán kis számban képes, a gondot a nyár folyamán délről migrációval érkező populáció okozza.
A házikertekben a műveletlen területeken elszaporodó inváziós Arion meztelencsiga fajok okozhatnak komoly károkat. Érdekes megfigyelés, hogy a túrógyártás melléktermékeként keletkező savót nagyon kedvelik ezek az állatok, hatékonyan összegyűjthetők a veteményeskertekben ezzel a módszerrel.
Az előadás az állókultúrák kártevőegyütteseit érintő változásokkal zárult. Az almafiloxéra, azaz a vértetű ellen rezisztens alanyhasználat, az M9-es alanyok termelésből való kivonása jelentene megoldást. A gyümölcsösökben előforduló kártevők összetétele folyamatosan változik, de nem a fajok, hanem a hangsúlyok, az arányok tekintetében. Mindez a klímaváltozásra és a megváltozott peszticidhasználatra vezethető vissza. Jó példa erre a kaliforniai pajzstetű, amelynek megjelenésére az enyhe telek előfordulása miatt ismét számítani kell.
A Plenáris ülést követően délután a szekcióüléseken (növénykórtan, növényvédelmi állattan, valamint herbológia és növényvédelmi technológia) folytatódott a tudományos konferencia programja.
A Növényvédelmi Fórum teljes időtartama alatt poszterkiállítás és Dr. Pintér Csaba fotókiállítása várta az érdeklődőket.