Nem minden évben lehet élvezni a júniusi nyarat, legalábbis ritkán lehet fürödni tavainkban. De most igazi nyár köszöntött be már június közepétől a maga 33-35 oC-os nappalaival, és éjszaka sem nagyon hűlt a levegő 20 oC alá. Jó ez a nyaralóknak, a fürdőzőknek, de nem igazán kedvez a növénytermesztésnek.
Osztrák szipoly
Napokon belül elmúlik az év első fele, és igazából eddig nem hullott bőséges csapadék, de talán a legnagyobb elmaradást a június hónap mutatja. A szokásos mediterrán hatás, amit annyira vártunk, elmaradt. Helyette korán kezdődött az aszályos időszak, ami aztán egyre inkább kiteljesedett, és most még kilátás sincs arra, hogy rövid időn belül helyreáll a csapadék-egyensúly.
Igaz, hogy a múlt héten is esett egy-két helyen, de ez jellemzően zivatar volt, széllel, viharral, jégesővel. (Kecskeméten napokig tartott a viharkárok eltakarítása) Ez a csapadékforma kevésbé hasznosul, egy része elfolyik, más része elpárolog, és marad a letört ágak tömege, a jég által tönkretett termés szomorúsága. Összességében kevés helyen, kis mennyiség esett, tehát az aszályos körülményeket ott sem tudta megszüntetni, bár tagadhatatlan, átmenetileg javított a vízhiányos helyzeten.
Most a meteorológiai előrejelzés ígér egy-két csapadékos napot a következő 7-10 napban, ami nagy valószínűséggel ismét zivatart jelent, de sem mennyiségében, sem területi kiterjedésében nem hoz általános javulást.
Azért foglalkoztam annyit a meteorológiával, mert már hetek óta az aszály a legfőbb „károsító”. Sok növényünk szenved a vízhiánytól, és a most még jó állapotban levők is hamarosan az előbbiek sorsára jutnak (pl. a szőlő is jelzi már a vízhiányt, és a fürtök, bogyók növekedése leáll).
A legegyszerűbb a kérdés a kalászosoknál, hiszen azokat „csak” be kell takarítani, növényvédelmi teendő nincs, illetve károsító sem található a táblákon. Szemlézés során néhány osztrák szipolyt láttam a növényeken, de mennyiségük semmiképpen sem indokolja a védekezést. Szerencsére a kalászfuzáriózis sem lépett fel, nem lesz gond a toxinokkal.
Néhány tábla az utóbbi napok viharai következtében megdőlt, érdemes ezekkel a táblákkal indulni a betakarítás során, hogy ne legyen ennek másodlagos következménye (pl. korompenész). Sajnos, a szem sok helyen „megszorul”, és ez a termés mennyiségére negatív hatással lesz, de általában emeli a sikértartalmat.
A búzák általában viaszérés, teljes érés állapotban vannak, hamarosan indulhatnak a kombájnok. Addig is dolgoznak az őszi árpa táblákon, annak a vágása már elkezdődött. Talán a tavaszi árpa került a legnehezebb helyzetbe, alig hozta ki kalászát, és máris kezdett felsülni, gyenge termés várható.
A gyapottok bagolylepke kárképe
A kukoricára tipikusan igaz, hogy az aszály a legsúlyosabb károsítója. Általánosan „furulyáznak” a növények, megálltak növekedésükben. Pedig a tavaszi hideg és megtorpanás után szépen fejlődésnek indultak az állományok, a jobb termőhelyeken már a címerhányás állapotot is elérték. Most mutatkozik meg a gyomirtás hatása. Az időben és jó minőségben elvégzett munka után szépen fejlődtek a növények, míg a nem – vagy nem megfelelő szakmaisággal végzett gyomirtásnak katasztrofális hatása van, a kukorica megállt növekedésében, sínylődik, és esély sem mutatkozik arra, hogy termést hozzon.
Betegségek nem mutatkoznak az állományokban, egy-két golyvás tünet formálódik, de azok semmiképpen sem indokolnak beavatkozást. A gyapottok bagolylepke és a kukoricamoly lárvakelése megkezdődött, a lárvák a fajra jellemző úton rágnak ki és be (kukoricamoly), illetve keresik a generatív részeket, tipikusan a címert (gyapottok bagolylepke). A károsítás mértéke egyelőre alacsony szintű, de ha előre tekintünk – kalkulálva egy forró nyárral, amire most van esély – a felszaporodásuk és ezzel párhuzamosan súlyosbodó kártételük megelőzésére már most érdemes elvégezni a kezeléseket.
A csemegekukorica termesztésben természetesen mások az elvárások, ott már 5 % körüli fertőzöttségnél követelmény a védelem. A levéltetvek betelepedését régóta figyelemmel kísérjük, de a folyamat nem erősödik, így védekezésre nincs alapos ok. Hasonló eredményre vezethet a vetésfehérítő bogarak áttelepedése a kalászos állományokból a kukorica táblákra, ami általában nem okoz gazdasági kárt, és az most sem várható.
A napraforgó még mindig jól tolerálja a vízhiányt, de ha alaposabban megvizsgáljuk az állományokat, bizony vékony szárat, alacsony növényeket látunk, és várhatóan a fejek sem lesznek óriások. Délen már megkezdődött a növény virágzása, máshol még a csillagbimbó, virágzás kezdete állapot a jellemző. Betegségek még – köszönhetően a száraz, forró napoknak – alig jelentek meg. Mégis megtalálható az alternáriás levélfoltosság az alsó leveleken. A foltok gyorsan növekednek, majd összeolvadnak, és a levél elszárad.
Terjed az alternáriás levélfoltosság
Tányérbetegség sem veszélyeztet mindaddig, míg a jelenlegi időjárás lesz a jellemző. Ha megérkezik egy csapadékos periódus, akkor viszont fertőznek a kórokozók, és a betegségek gyorsan terjednek (fehérpenészes – és szürkepenészes tányérrothadás). Ezek alapján még mindig ajánlott a preventív kezelések elvégzése, amik megoldást adhatnak a levél- és szárbetegségek ellen is.
A levéltetvek korán megtalálták az állományokat, de a betelepedés megtorpant, valószínűleg ez a forró és száraz környezet nem kedvez a felszaporodásuknak. Általános érvényű javaslatot adni nem lehet, a táblák helyszíni ellenőrzése ajánlott, és az alapján kell dönteni a védekezés szükségességéről. Az előbbit érdemes összekapcsolni a mezei poloska megjelenésével, kártételével. Lassan szaporodtak a poloskák a táblákon, de mostanra már számuk is és a szúrások nyoma is magas szintet ért el, és amint tudjuk, a szúrások nyomán indulhat meg a tányérbetegségek elsődleges fertőzése. A két kártevő ellen együttesen is lehet védekezni.
A mezei poloska szúrásának nyoma
A repcék gyakorlatilag megértek. Általánosan végzik a deszikkálásokat, érdemes becőragasztót is tenni a permetlébe, hogy a megtermett magvakat ne veszítsük el a betakarítás során. Kártevő, kórokozó már nincs a repce táblákon.
A szója is érzékeny a szárazságra, fejlődése lelassult. Betegségek nem támadják a növényeket. Megjelent viszont a bogáncslepke hernyója és a levéltetvek is szaporodnak. Érdemes időben védekezni, hogy a növények fejlődését segítsük.
A burgonyában továbbra is az alternáriás levélfoltosság terjed, míg a fitoftórának csak öntözött körülmények között van esélye. Ott viszont érdemes figyelni, s szükség szerint kezelni ellene. A burgonyabogár lárvái továbbra is tarrá rágják a tövek lombját, folyamatos védelem szükséges. A szomszédos, nem kezelt táblák jelenthetik a megújuló fertőzési forrást.
Itt a június 30., a nyakunkon a hatósági ellenőrzés kezdete parlagfű ügyben. Most van értelme, sok a sikertelen gyomirtás, ráadásul a parlagfű nem szenved az aszályban, már hozza a bimbóját.
Elkésett gyomirtás
Az alma ültetvényekben kissé nyugalmasabb időszak érkezett, a varasodás kevésbé fenyegeti a fákat. Ilyen száraz körülmények között a kórokozó elveszti fertőző képességét, így sem a leveleken, sem a gyümölcsön nem várható újabb tünet megjelenése. Természetesen ezt az állítást a helyi esők felülírhatják. A menetrend szerinti kezelés elhagyható, illetve a kontakt készítmények használata elegendő.
Nem úgy a lisztharmat, a szekunder fertőzések továbbra is gondot jelentenek az érzékeny fajtákon, tehát a védelmet fenn kell tartani. Nagy fertőzési nyomás mellett a kontakt + felszívódó kombináció ad megoldást, de általában a kontakt készítmények alkalmazása is elég. Az almamoly okoz gondot a folyamatos rajzással, nehéz a nemzedékeket elkülöníteni, és a kezeléseket jól időzíteni. Éppen ezért a termelők rendszeresen védekeznek. Az amerikai szövőlepke lárvái is károsítanak, és azok ellen kötelező a védekezés. Érdemes a kis hernyófészkeket elpusztítani, ne várjuk meg a kezelhetetlen állapotot. E két kártevő ellen együttesen is lehet védekezni. A vértetű lassan felszaporodott, már a lombozat belsejében károsít, a védekezés egyre nehezebb.
A csonthéjasok közül a kajszi nagyon érzékeny az aszályra, s most, az érés fázisában a víz pótlása különösen fontos. A barackmoly közelít a rajzáscsúcshoz, hamarosan indul a tojásrakás. A védekezés lehetőségét behatárolja a gyümölcs érése, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő. Betegség viszont nincs a fákon, a sztigminás levélfoltosság visszaszorult.
A szőlőben már korábban eldőlt, hogy lisztharmatos év elé nézünk, és a mostani tendenciák is ezt erősítik. Továbbra is kedvező körülmények találhatók a lombfalon belül, a mikroklíma – párás, meleg – kedvez a kórokozónak, és a betegség terjed. Már a bogyókon is megtalálható a betegség tünete. Ráadásul a fertőzési ciklus nagyon lerövidült, tehát a felszaporodás egyre gyorsabb. Csak a felszívódó+kontakt kombinációk adhatnak megoldást ellene.
A peronoszpóra megjelent, de terjedéséről nem érkeznek híradások. Ahhoz tartós csapadék kellene, és arra egyelőre nincs kilátás. Viszont a fakórothadás fellépése veszélyeztet. A viharok és jégeső kedvező körülményeket teremtettek a betegség fertőzéséhez.
A tarka szőlőmoly rajzása emelkedő pályán van, kb. egy hét múlva várható a tojásrakás. A védekezést érdemes összekapcsolni az amerikai szőlőkabóca elleni kezeléssel, ez utóbbi kártevő ma már minden alakban megtalálható az ültetvényekben. Egyes ültetvényekben már a szőlő is jelzi a vízhiányt, hiányzik a csapadék.
Növényorvos
